...
A Vonatra vártunk anyuval és apuval,mikor Klau végre megjött. A szokásos 3 puszi + öleléssel fogadtuk egymást.A vonat megérkezett,búcsút vettem az ősöktől és már indultunk is London felé.Klauval sokat hülyültünk,csináltunk sok képet,de nagyon fáradtak voltunk és bedobtunk egy kis szunyát.Tudni ikki,hogy én zene nélkül nem tudok elaludni,ezért be is dugtam a fülesemet a telómba.A kedvencemet raktam be,az One Thing-et.....
(a képek amiket csináltunk)
Arra ébredtem,hogy Klau rázogat mert 10 perc és megérkezünk.Lassan magamhoz tértem,és figyeltem a tájat.Gyönyörű volt.Végre meg is érkeztünk és lekecmeregtünk a peronra.A pályaudvar hatalmas volt.Elzsibbadt végtagjaimat végre kinyújtóztathattam.Klau megszólalt:
-Látod ezt,végre itt vagyunk!!!Végre teljesült az álmunk!!!-ujjongott.
-Drága,minden megváltozik.-örjöngtem én is.
Próbáltunk valahogy kitalálni az épületből és valami taxi után kutatni,de a nagy zűrzavarban összeütköztem valakivel.Meleget éreztem magamon és láttam,hogy az illető Starbucks-os kávéja a pólómon díszelgett.A kedvenc pólóm volt,és kiakadtam:
-F.U.C.K.!!!!-ordítottam.
-Bocsi,bocsi,nem direkt volt.Elbambultam.-mondta az illető.
Ránéztem,de csak egy kapucnit és egy napszemcsit láttam.A méreg elöntött és lerántottam a napszemcsit róla.Éppen mondani akartam volna valamit,de az illető az ujját a számra helyezte.Klau is ledöbbent az eset láttán,de csak állt némán.Egy elég helyes srác volt.A napszemcsijét visszavette,és föltette.Megfogta a csuklómat és annyit mondott,hogy gyertek.A srác jól ismerte a környéket,mert egy kis utcába vezetett, ahol egy sötétített ablakú kocsi várakozott.Beültünk,és elindultunk.
1 megjegyzés:
nekem tetszik
Megjegyzés küldése