-Kérlek ne haragudj,hogy leöntöttelek.Esküszöm kitisztíttatom!
-Semmi baj,de hová visel minket?-érdeklődtem.
-Jajj bocsi,még be sem mutatkoztam...-nyújtotta a kezét.
-Niall Horan-mondtuk kórusban Klauval.
Niall nem lepődött meg,és rátért a lényegre.
-Ha nem baj,hazaviszlek titeket és utána elviszem kitisztítani a pólód.-mosolygott.
-Hát ez nem fog működni.-mondta Klau.
-Gondolom észrevetted a bőröndöket-mondtam-nem ide valósiak vagyunk.
-Akkor honnan jöttetek?-kérdezte Niall.
-Magyarországról!-mondtuk kórusban Klauval és felnevettünk.
-Ó...nem ismerem,de hallani,hogy kicsit akcentussal beszéltek.És hogy-hogy ide hozott a sors?-érdeklődött.
-Ez volt az álmunk,de még kéne szállás.-mondta Klau.
-Azon tudok segíteni-mondta Niall-ha jó nektek lakhattok velem,ja és persze a srácokal.
-Jóóóó-ordítottuk.
-Akkor Paul haza megyünk.-szólt a sofőrnek.
Égész úton "hazafelé" menet beszélgettünk,és még jobban megismertük Niallt.Én nagyon szerencsétlen annyira izgultam az utazás miatt,hogy nem ettem semmit,és enne k vége az lett,hogy a kocsiban elájultam...
...
Lassan kinyitottam a szemem, és egy ágyban voltam,sőt mi több egy gyönyörű szobában feküdtem.Kikászálódtam az ágyból és kinyitottam az ajtót.Egy emeleten voltam és láttam a lépcsőt.Megindultam lefelé,mert lentről hangokat hallottam.Több fiú és egy lány nevetgélt.Mikor leértem egy konyhát és egy nappalit pillantottam meg.De amit a nappaliban láttam,attól besokalltam,és megint elájultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése