Akció... akcióóóó

Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!!!

Ki mit kapott, meséljetek??? 

Puszi: Viih :D

Zeneeeee:D

Klau szemszöge:
Szörnyű volt ez a nap! De miért pont Gábor? Miért őt jegyezte meg? Ránk miért nem emlékszik? Én ezt nem értem! A barátnőm nincs többé... .kezdtem el sírni.
- Hé Klau nyugi! -jön oda hozzám Zayn és a karjaiba zár.
- Nem lesz semmi baj. -suttog a fülembe.
- Nem lesz semmi baj? Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?! -bújok ki öleléséből és felállok.
- Nem kéne így felkapnod a vizet. -mondja.
- Neked meg nem kéne beleszólnod! Fogalmad sincs, hogy min megyek most keresztül! -emelem fel a hangomat.
-Szerintem Niallnek  sokkal rosszabb, mint neked! -áll fel ő is és szinte már üvölt velem.
-Hogy mered? -és megpofozom.
Rezzenéstelen arccal áll velem szemben. Kezem nyoma vöröslik arcán. Szúrós tekintetét nehezen, de kiállom. Nem szól semmit. Fogja magát, ellép előlem és cigijét kezébe véve kimegy az erkélyre és becsapja maga után az üvegajtót. Én is teljesen dühös lettem, ezért kirohantam a szobából és becsaptam az ajtót. Sírva dőltem neki a falnak és egyre lejjebb kezdtem csúszni, míg el  nem értem a földet. Valaki szólongatni kezdett és felemelt...

Zayn szemszöge:
Már az ötödik szál cigit szívom el, mióta kijöttem. Nem bírom. Nincs meg az a szeretet köztem és Klau között, ami az elején megvolt. Belátom nem kellett volna leüvöltenem... de akkor is. Niallnek is pont ugyan olyan szar, sőt még rosszabb is. Láttam a csillogást a szemében, amit még soha nem láttam, mióta ismerem. Sokat mesélt (Hollyról) és a képek alapján nagyon szerethették egymást. De egyszerűen nem bírok a cigitől lenyugodni, valami erősebb kell. Visszasétálok a szobába, ahol nem találok senkit.Felveszem fekete bőrdzsekimet és elhagyom a házat. Egy taxit hívok és a legközelebbi buliba megyek. Kifizettem a sofőrt és elindulok a bejárat felé. Nagy a nyüzsgés , de látszik, hogy ez egy elit hely és nem engednek be bárkit. Könnyen bejutottam, mert felismertek és utamat rögtön a bárpulthoz vettem.
- Mit adhatok? -kérdezte egy eléggé kihívó ruhában levő lány a pult mögül.
- Valami jó erőset! -válaszoltam.
- Tessék. -tett le elém egy színes koktélt. Már nyúltam a pohárért, amikor megszólalt valaki mellettem.

- Az kicsit erős lesz. -mosolygott rám egy kb. korom béli csaj. Vakító mosolya és tejföl szőke haja volt. Megbabonáztak kék szemei.
- Ez kell most nekem! -mosolyogtam vissza és beleittam az italba. Igaza volt, tényleg nagyon erős. Éreztem, ahogy a fejembe száll az alkohol.
- Várjunk csak, te nem... -fogtam be a száját a mondat közepénél.
- De igen, én vagyok. -kacsintottam vissza.
- Nincs kedved ismerkedni? -kérdezem.
- De van. -és elindul az egyik fotelhez é egy eldugott helyen. Istenem azok a formás kis fenekek. Követtem őt...

Liam szemszöge:
Klaut a földön találtam Zayn szobája előtt. Próbáltam szólongatni, de nem válaszolt. Zokogott és nem volt magánál. Nem tehettem mást felvettem a karjaimba és bevittem a szobámba. Az ágyra letettem és jól betakargattam. Lementem a konyhába és csináltam egy jó meleg teát. Mire visszaértem elaludt. Olyan édesen aludt. Szegény nem tudom mi történt vele, de nagyon kivan. A könnycseppek rászáradtak az arcára. Mivel nem akarom felkelteni beültem a fotelba és laptopozni kezdtem. Már majdnem elaludtam, mikor Klau megszólalt.
- Liam, te vagy az?
- Igen, én. -sétálok oda hozzá és a teát odaadom neki.
- Köszönöm, de mi történt? -kérdezte és felült az ágyban.
- Ezt inkább tőled szeretném megtudni. Zayn szobája előtt találtalak meg a földön. Sírtál és nem válaszoltál, ezért behoztalak a szobámba és vagy 2 órát aludtál.
- Ó, jajj ne. -kezdett el megint sírni.
- Ne sírj kérlek, nem szeretem ha sírnak a közelemben. Meséld el ha akarod, hogy mi történt.
- Csúnyán összevesztem Zaynnel. És megpofoztam. Pedig nem akartam. -mesélte szipogva.
- De min vesztetek össze?
- Virágon. Teljesen ki vagyok, mert elvesztettem a barátnőmet és Zayn meg elkezdett magyarázni, hogy Niallnek sokkal rosszabb. És üvöltöztünk egymással én meg nem bírtam tovább és megpofoztam. Ő meg kiment az erkélyre cigizni és becsapta maga után az ajtót. Liam én nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom. Már nem érzek úgy iránta, mint ezelőtt.
- Ha már nincs meg az érzés, akkor nem szabad erőltetni. Le kéne ülnötök és megbeszélni a dolgokat.
- Ezt még átgondolom. Köszönöm, amit értem tettél.
- Nincs mit köszönni. örülök, hogy segíthettem. -azzal kimászott az ágyamból és elindult az ajtó felé. Én is mentem és becsuktam utána. Kopogtattak és Klau volt az. Furcsán néztem rá és már akartam kérdezni, hogy miért jött vissza, de akkor megcsókolt. Nem csókoltam vissza és ezt ő is észrevette. Villantott egy mosolyt és elment. Mit fog ehhez szólni Danielle...

Klau szemszöge:
Lesmároltam Liamet... huh, ez aztán szép. Szegényt nem kellett volna "bántanom" mert ugye ott van neki Danielle... De meguntam a jó kislány szerepét! Minden megváltozik! Kezdve a ma estével. Egy rohadt nagy buli és egy új pasi!
Szekrényemből egy elég kihívó  ruhát kotrok elő és a legmagasabb magassarkúmat. Vörös rúzs, összeborzolt haj és fekete füstös smink. Kabátomat felkapom az előszobában és elhagyom a házat. Egy taxiba bepattanok és a legközelebbi szórakozóhelyhez visz a taxis.
Hamar beérve elvegyülök a tömegben és vadóc stílust veszek fel. Több száz ember bulizik ezen a helyen, szóval könnyű dolgom lesz. A bárpultnál letelepedtem és egy martinit kértem. A italomat megkapva megfordulok a széken és a tömeget kezdem el figyelni. Már az italomat megittam, amikor valaki megszólalt.
- Még egy italt a hölgynek. -mosolygott rám egy irtó vadító srác. Mint ha maga lett volna az ördög.

- Nagyon kedves.
- Egy ilyen bájos hölgynek bármit. -villantotta meg fogait.
- És szabad tudnom a neved? -kérdezte.
- Klaudia vagyok, de szólíts csak Diának.
- Dia lenne kedved táncolni velem és jobban megismerni egymást? -hajolt a fülemhez és édes, dörmögő hangon mondta.
- Persze, ezer örömmel.
- Akkor gyere. -fogta meg a derekam és elindultunk az egyik kanapé felé. Út közben megpillantottam egy ismerős arcot. Zayn egy kis kurvával volt egy eldugott helyen. Szóval szerinte is vége a kapcsolatunknak! Ennek örülök. Beléptem ismeretlen kísérőm elé és mélyen a szemébe néztem.
- Még a nevedet sem tudom.
- Mindenki csak Démonnak hív.
- És miért? -hajoltam közel hozzá.
- Komolyan meg akarod tudni? -mondta a fülembe és belemarkolt a fenekembe.
- Mindennél jobban. -és megcsókoltam. Persze rögtön visszacsókolt és a ruhám hátsó kivágott részénél elkezdett benyúlni és végigsimított gerincemen.
- Akarlak most, érted? -mondtam két csók között.
- Gyere fel hozzám... bebizonyítom, hogy egy démon vagyok. -mondta.
Azzal egy vadító este elé néztem, de még nem tudtam hogy mi fog történni ezek után.

Szembesülés.

Mindenkitől elnézést kérek, hogy csak most hozom a részt, csak volt egy kis szerelmi bánatom és nagyon nem tudtam írni, de most itt van a megérdemelt rész!!!!

És köszönöm azoknak, akik ezek után is olvasni fognak! Imádlak titeket!!!!

PUSZI... :D <3

One Direction - They Don't Know About Us

Virág szemszöge:
Mosolyogva ébredtem. Ez fura... szerintem sosem ébredtem ilyen boldogan, bár nem tudhatom, mivel nem emlékszem! Felülve az ágyon nagyot nyújtózkodom. Lábaimnak nem bírok parancsolni és az ablakhoz sétálok. Kinézve a látóteremet hatalmas köd fedi el. Megfordulva a faliórára pillantok, ami "hajnali" 6 órát mutat. Számat kicsit elhúzom és elindulok az ágyam felé. A vonalas telefont a kezembe véve az 1-es gombot megnyomom. A készülék tárcsázza a számot és kicsöngésekkel jutalmazza meg fülemet. Ujjaimmal a combomon dobolok és várom, mikor szán rám Bella pár percet. Az ajtó hirtelen kivágódik és az előbb említett lány térdeire támaszkodva kezd el lihegni. Lesokkolódva nézek rá és a telefont visszarakom a helyére, ezzel a hívást megszakítva.
-Ez gyors volt. -szólalok meg kb. 1 perc múlva.
-Gondoltam... inkább személyesen... beszéljünk. -kapkod levegőért.
-Nekem az is jó. -mosolyodok el.
-Na és mizujs? Hogy érzed magad? -ül le az egyik székre.
-Egyre jobban és boldogabban!
-Ezt hogy érted? -húzza sejtelmes mosolyra száját.
-Tegnap Gáborral késő estig beszélgettünk és nagyon jól éreztem magam vele. Remélem nem mondod el neki, de szerintem szerelmes lettem belé!
-Nyugi , nem mondom el.
-Köszönöm. -mosolygok
-Virág lenne itt valami. -vakarja meg tarkóját és ágyamhoz sétál.
-Mi?
-Gábornak tegnap megígértél valamit... arról lenne szó. -ül le ágyam szélére.
-Igen, tudom.
-Azt kéne csinálnunk, hogy...

Niall szemszöge:

- Fiúk siessetek már! Vagy egy fél órája készülődtök! -üvöltöttem fel az emeletre.

Nem hiszem el, hogy nem bírnak időben elkészülni. Már úgy szeretném újra látni és a karjaimba zárni Virágot. Utam a konyhába veszem, ahol egy almát kezdek el enni, hogy valamivel lenyugtassam magam.

- Itt vagyunk. -szalad le a lépcsőn Louis és Harry.

- És a többiek? -lépek eléjük és széttárom karjaimat.

- Ha úgy gondolod akkor indulhatunk. -sétál el az előszobában Liam, Zayn és Klau.

A csipet csapat 2 autóval indult el. Én Louissal és Harryvel megyek, míg Liammal Klau és Zayn.

A fél óra ami alatt a Kórházba érünk csendesen telik. Louis ugye a vezetéssel van elfoglalva, Harry pedig a telefonját nyomkodja. Fogadni mernék, hogy twitterre posztolgat. Én London zajos utcáit kémlelem az üvegen keresztül. Ismerősök találkoznak, egy anyuka kislányával sétál... szerelmespárok.Nagyot sóhajtva veszem el tekintetemet az ablakról és előre hajolok.
- Louis meg tudnánk majd állni egy virágárusnál?
- Persze kicsi donhuánom. -pislant hátra egy pillanatra, de csak egy pillanatra, utána visszatér az út figyeléséhez.
- Nagyon vicces! -fonom össze karjaimat mellkasom előtt és az ülésen hátradőlök.
Miért kell folyton piszkálni? Csak egy csokor virágról lenne szó! Persze én nem szoktam őket leszólni! Azért, mert az X factor óta nem volt csajom... á nem érdekes! Rossz kedvemet próbálom azzal feljavítani, hogy találkozok a szerelmemmel.

Egyre közelebb érve a Kórházhoz letörölhetetlen vigyor terül szét az arcomon. Leparkolva a parkolóban elsőnek pattanok ki a járműből.
- 5 perc múlva itt találkozunk! -mondom két bandatársamnak és elindulok egy közeli virágárus standjához.

Csodálatos virágok terülnek el előttem. Az eladó kibotorkál árnyékos helyéről és felteszi a megszokott kérdést "mit parancsol?".
- Mit tudna ajánlani nekem? -mosolyogva nézek le az aprócska nénire.
- Kinek lesz?
- A barátnőmnek, éppen kórházban van. -szomorodok el kicsit visszagondolva a történtekre.
- Ezt a gyönyörű liliom csokrot vigye neki aranyoskám.
- Ez nagyon szép, köszönöm. -kifizetem a virágot és távozom.

Visszaérve a csapat már egyben van.
- Mehetünk. -adom ki a parancsot, amikor odaérek a többiekhez.
- De kis... -kezdett valamit mondani Zayn, de Klau oldalba ütötte és inkább elhallgatott.
100%, hogy valami gúnyolódás akart volna lenni.

Elintézve a bejelentkezést lifttel megyünk fel a második emeletre. A folyosó legvégére sétálva meglátom a "77"-es számmal ellátott ajtót és hatalmas vigyorral és a csokorral a kezembe nyitok be.
- Szia Virág! -kiáltják el magukat mögöttem a fiúk és majdnem fellöknek úgy szaladnak be.
- Oh, sziasztok. -teszi le térdére a kezében levő füzetet és ceruzát.
Végignéz a társaságon és mosolyog. De nem őszinte a mosolya. Olyan feszült... vagy hogy is mondjam? Mint ha nem ismerne fel minket! Pedig tegnap itt voltunk és meséltünk magunkról.

Rettenetesen kínos csönd lep el minket. A többiek össze-vissza pillantgatnak. Én csak Virág szemeibe nézek. Próbálom kiolvasni szembogaraiból, hogy mi az oka ennek az állapotnak, de nem jutok semmire.
- Ezt neked hoztam. -hátam mögül előre emelem a csokrot és odanyújtom neki.
- Nagyon szép. Köszönöm, de nem kellett volna.
- Nem fáradtság. -mosolygok rá.
Kikelt az ágyból és elvette a növényt. A kis asztalról elvéve a vázát a csaphoz sétál.Szememmel végig követem össze mozdulatát.

- De szépen rajzolsz! -szólal meg Zayn.
Fejemet oda kapom kreol bőrű barátomhoz, aki már az ágy mellett áll és a füzetet tartja kezében. Klau is oda pillant, de megdermed.
- Azt add ide kérlek! -siet el mellettem Virág.
- Ezt hogyan rajzoltad? -üvölt rá barátnője valami értelmetlen nyelven. A fiúkkal összenéztünk és tátogva megbeszéltük, hogy senki nem.érti mit mondanak.
- Add vissza! -most Virág üvöltött. Klau kezében lévő füzetet megfogta és elkezdték rángatni.
- Honnan emlékszel Gáborra? -mond valamit sírva Klau.
- Segítség! Nem hagynak békén! Segítsen valaki! -üvölti el magát barátnőm most már úgy, hogy mi is megértettük.
- Mi? -szólalok meg értetlenül.
- Hagyjatok békén! Nem is ismerlek titeket! Nem tudom a balesetem előtt milyen kapcsolatban voltunk, de kérlek ne zaklassatok!
- Mit csinálnak maguk? -ront be a szobába egy nővér és Virágot a karjaiba zárta.
- Kérem távozzanak! -jön be az orvos, akit már ismerünk.
- De... -szólalok meg.
- Nincs de. Ha nem távoznak hívom a biztonságiakat.
Bele kellett törődnünk abba ami most történt. Néma csöndben hagytuk el a szobát. Még utoljára ránéztem Virágra, aki kisírt szemeit rám emelte.
Kiérve a kórházból mindenki Klau köré gyűlt.
- Mit láttál? És min akadtál ki úgy? -kérdeztem rá.
- A rajz... -kezdett el sírni.
- Mi volt? Mit rajzolt? -sürgettem.
- Gábort... őt rajzolta le.
Mindenki tátott szájjal állt. Nem elég, hogy életem nője nem emlékszik rám, vagy nem akár de egy őrültre meg emlékszik!
- Szerintem menjünk haza. -szólalt meg Liam.
Szó nélkül ültünk be a kocsiba és indultunk haza. Valaminek itt a vége... a szívem darabokban...

Ne nézz vissza!!!

Zene:Give Me Love

Virág szemszöge:
Vagy fél órán át bent volt ez a kis csapat. Sokat meséltek nekem, de nem emlékeztem semmire. Elvileg a szőke srác a pasim, és Ők -vagy is az az öt fiú- egy banda. Valami One... nem tudom. "Szobám" ajtaja lassan nyílik ki és egy nővérke lép be rajta.
- Szia Virág. Én Bella vagyok, egy nővér. Ha kell valami, akkor szólj csak nyugodtan. Amint tudok, jövök. -mosolyog kedvesen rám a lány.
- Persze, köszönöm.
- Van kint még egy látogatód, behívhatom?
- Ömm... persze. -kíváncsi vagyok, hogy ki az.
- Rendben. Akkor, ha valamire szükséged van nyomd meg az 1-es gombot. -mutat a telefonra- További szép estét. -köszön el, kilép az ajtón és becsukja maga után azt. Rövid időn belül újra nyílik az ajtó és egy fiú jelenik meg a szobában. A megtestesült álom. Magas, barna hajú. Tökéletes testéhez finoman simul ruhája. Arca egy modellével vetekszik és azok a csodálatos szemek... egy pillanatra elveszek bennük. Lassan sétál ágyamhoz és egy széket mellém húzva ráül. Némán fürkésszük egymás arcát.
- Szia. -köszön.
- Szi... szia. -dadogok Ez nagyon ciki.
- Hogy vagy?
- Hát sokkal jobban érzem már magam, de elég fáradt vagyok. Bocsi, hogy megkérdezem de honnan ismerlek?
- Hát igen. Ez elég hosszú történet és nem szeretnélek fárasztani vele. -már állt fel a székről, de én utána nyúltam.
- Kérlek ne menj. Olyan egyedül érzem magam. Meséld el légyszi! -fogtam csuklóját, amitől egy kis szikra pattant a szívemben. Olyan ismerős. Ki kell derítenem, hogy ő kicsoda volt az életemben.
- Hát ha nagyon szeretnéd, de rögtön szólj, ha pihenni szeretnél. -mosolyogva ült vissza a székre.
- Hol is kezdjem? -töprengett.
- Mondjuk az elejéről? .mosolygok.
- Oké. Szóval Magyarországon születtél, és nincs tesód. Nagyon szereted az állatokat, minden hülyeségben benne vagy. Legjobb barátod vagyok én és Klau, aki az előbb bent volt. Csak...
- Csak?
- Hát... khm... hazudott neked. Egész életedben átvágott!
- Mi? Hogy?
- Mindig is utált engem és próbált távol tartani tőled. De mi szerettük egymást és nagyon nem nézte jó szemmel, hogy ő csak második. Így történt ez gólyatáborban is. Elmesélem, oké?
- Persze. -mint egy kisgyerek, úgy hallgattam "meséjét".
- Gólyatábor utolsó napján összejöttünk és este nagy buli volt. Volt pia is és elég jól szórakoztunk. Teljesen kiütöttük magunkat. Szóval... majd nem le is feküdtünk. De ne ijedj meg, mert mind a ketten akartuk. Csak megzavartak venne. Folytassam?
- Persze. Csak próbálom befogadni az információkat!
- Rendben. Szóval Klau berontott a szobámba kettő "szekrény" nagyságú gyerekkel. Elkezdett sikítozni, hogy megerőszakollak. A két fiú elrángatott onnan, téged meg Klau elragadott tőlem. Mindenféle hazugsággal telebeszélte a fejed és ellenem fordított. Mivel mindenki megutált nem tehettem mást és elköltöztem. Klau elérte az is, hogy mindenki elfordult tőlem és a szüleim is elveszítették a munkájukat! Ezért jutott a választás Angliára.
- Hát... nagyon sajnállak. De Klau olyan rendesnek tűnt és...
- Csak tűnt! -vágott a szavamba és láttam ahogy kezei ökölbe szorulnak.
- Kérlek ne idegeskedj. Nem tudom miért, de neked jobban hiszek, mint a többieknek. De mi közöm van ehhez a bandához? Híresek, és én tudtommal nem vagyok híresség!? -néztem mélyen a szemeibe.
- Amikor hétfőn ide jöttetek Klauval szó szerint összefutottatok Niall-val és ő elvitt a többi fiúhoz titeket.

- És tényleg valami köztem és Niall között?
- Hát jártatok, de egy cikk miatt ideges lettél és elrohantál a szakadó esőben és ide kerültél a kórházba.
- Áááhh... -ásítottam. -Értem.
- Úgy látom, hogy elég fáradt vagy. Akkor megyek, de még előtte valamit meg kell ígérned!
- És mi lenne az? -mosolyogtam rá és törökülésbe helyezkedtem.
- Meg kell ígérned, hogy ha Klau vagy a fiúk bejönnek hozzád úgy teszel, mint ha nem ismernéd őket. És ne beszélj rólam nekik. Meg próbáld meg elküldeni őket!
- Megígérem, de ez mire jó?
- Virág, ők rossz emberek és csak kihasználnak. Bízz bennem... kérlek.
- Rendben. Megígérem!
- Köszönöm. - kezei közé fogta arcomat.
- Én... -makogtam és hirtelen megcsókolt. Ez a csók eszméletlen volt. Nagyon jól esett és tényleg 100%-ig megbízom benne.
- Szeretlek. -mondta ki ezt a sokat jelentő szavacskát, miután ajkaink elváltak.
- Nem maradsz itt velem? Elférünk ketten is az ágyban. -feküdtem vissza és kihúzódtam a szélére.
- Sajnos nem maradhatok, de hamarosan hazaviszlek.
- Magadhoz? Veled fogok lakni?
- Igen, már ha szeretnél!
- Perszeeeeee.
- Ennek örülök, de most tényleg megyek. -egy csókot lehelt ajkaimra.
- De ha bármi van, akkor azt Bellával megbeszélheted! De csak vele!
- Rendben.
- Szia. Akkor holnap is bejövök. -köszönt el tőlem.
- Szia. Várlak.
Az aznap este felejthetetlen volt. Remélem a holnapom is ilyen gyönyörű lesz.

Gábor szemszöge:
Magam után becsukva a kórterem ajtaját találkozom Bellával.
- Szia szépségem. -gyorsan körbe pillantva megállapítom, hogy nem tartózkodik senki a folyosón ilyen késői órában és gyengéden megcsókolom.
- Hogy ment? -teszi fel a kérdését, miután ajkaink elváltak.
- Simán ment. Mindent elhitt és látszik rajta, hogy felismert. De persze nem úgy!
- Ennek örülök! Mindenben segítek neki. Holnap szerintem eljátszuk, hogy zaklatják a fiúk és elküldöm őket!
- Az tökéletes lesz! Amúgy szeretnéd, hogy megvárjalak? -mosolyogtam rá féloldalasan.
- Igen. Elmegyek átöltözni és utána hozzád vagy hozzám menjünk? -vette a célzásomat.
- Hozzám és teljes kényeztetésben lesz részed. -fonom kezeimet dereka közé, közelebb rántom magamhoz és nyakát kezdem csókokkal behinteni.
- Hééé... -tol el magától.
- Ezt tartogasd otthonra.
- Okés. A kórház előtt várlak.
- Sietek. -és elriszálta azokat a csinos kis popóit.

*2 órával később Gábornál*

- Ez csodálatos volt. -jelentette ki a mellettem fekvő Bella.
- Kár, hogy ezt hanyagolnunk kell egy darabig. -simítok végig arcán.
- Én is bánom, de mit lehet tenni?! És Virággal hogy lesz? Mit fogtok csinálni?
- Ő csak egy kellék. Bepótoljuk azt, amit 4 éve nem tudtunk befejezni. és persze megkeserítem azoknak a nyálas fiúkáknak az életét. Főleg Niall kicsi szívét fogom így teljesen összetörni.
- Annyira gonosz vagy! -mászik rám és vadul megcsókol.
- Mi van, nem volt elég az előbb? -vigyorgok.
- Nem... Nagyon nem! -esik vadul az ajkaimnak.
- Ha ezt akarod... -fogom meg csípőjét.
- Aahhwww... -nyög miután egészben belé hatolok.
Az újabb orgazmus után álomra hajtjuk fejünket.

Hála az istennek! :')

tudom mire gondoltok,igen nem tartom a szavam, igen szemét vagyok,de nagy küzdelem árán megérkezett az új rész. :D remélem tetszik. Kérlek szépen komizzatok, hogy tudjam hányan olvassák a blogot és kit érdekel még a sztory. ;) <3

mostani kedvenc zeném :)

Zayn szemszöge:
Az ágyon voltunk és csókolóztunk. Klaunak ez lesz az első alkalma. Kényeztetni fogom. Felejthetetlenné teszem neki ezt az estét. Látom a szemében, hogy akarja. Lángol a szemében a szenvedély. Itt könyökölök felette... olyan gyönyörű. Ő az eddigi legszebb barátnőm!
-ZAYN!... ne gondolkozz már annyit, vágj bele a közepébe. -utasítottam magam.
Megcsókoltam és csókunk egyre vadabb lett.
Klau keze becsúszott felsőm alá,s úgy simogatta a hasamat. Bele mosolyogtam a csókunkba.

Nyakát kezdtem behinteni csókokkal,minek hatására ajkait apró nyögések és sóhajok hagyták el.  Eltávolítottam róla felsőjét,s kipattintottam melltartóját,ami alól kibukkantak csodálatos mellei. Nem bírtam ki,hogy ne vessem magam rájuk. Kezeimbe vettem őket,s óvatosan masszírozni kezdtem.

-Ohh Zayn. Csináld még.-hátra szegte fejét,szinte könyörgött pillantásával

Miközben folytattam a dolgom,lefelé haladva csókolgatni kezdtem őt,egészen addig,amíg el nem értem bugyija vonalát. Ott végig nyaltam forró bőrén,amitől ő felnyögött. Elengedtem melleit,s kigomboltam nadrágját.

-Biztosan szeretnéd ezt? Nem szeretnék neked fájdalmat okozni.-néztem rá bocsánat kérően.

Ő csak bólintott. Leszedtem saját magamról is a nadrágot,majd előkerestem egy gumit,felhelyeztem.

Bugyiját óvatosan lehúztam róla,majd bejáratához pozicionáltam magam.

-Biztosan készen állsz?-kérdeztem még utoljára,ő válaszképp csak szenvedélyesen megcsókolt.

Óvatosan kezdtem belé hatolni és láttam,ahogy a fájdalom eluralkodik arcán. Szemeit összeszorította,de láttam,hogy egy könnycsepp gördül ki onnan.

"Innen már nincs visszaút." győzködtem magam,s még beljebb hatoltam. Mikor már teljes méretem benne volt,hagytam neki,hogy megszokja méretem,majd lassan mozogni kezdtem.

Minden egyes lökésnél egy picit felnyögött,ami bíztatólag hatott rám.

Lábaival átfogta csípőm , közelebb hajoltam hozzá,s egész aktus alatt,hol a száját,hol a nyakát kényeztettem csókjaimmal.

Néha-néha a nevemet nyögte,ami szintén jól esett. Egy kis idő múlva hangosan felsikított,s éreztem,hogy elélvezett.

Ekkor kicsit növeltem a tempón,majd perceken belül én is követtem őt,erőtlenül hullottam mellé.

-Köszönöm kincsem.-hajtotta fejét mellkasomra, s megfogta kezemet.

-Nincsen mit. Remélem nem okoztam túl nagy fájdalmat.-simítottam meg arcát és homlokon pusziltam

-Te sosem tudnál.-mosolyodott el,majd feljebb csúszott és megcsókolt.

Mellkasomra dőlve aludtunk el.

*A kórházban*

Niall szemszöge:

-Fiatalúr, ébredjen! Fiatalúr! -rázott fel álmomból valaki.
-Igen? -nyitom ki szemeimet és próbálok álom világomból visszatérni az életbe.
-Tudna rám figyelni egy kicsit? -komoly arc kifejezése megrémített.
-Persze. -mondom és fejemet megrázom.
-Követne az irodámba, kérem.
-I... igen. -nagyot nyelek és felpattanok.
Lassan sétálunk a folyosón. Olyan reggel 6 fele járhat az idő, mert még nincs itt senki. Az orvos papucsának csoszogása tölti be az üres folyosót. A kisebb félhomályban egy nyitott kórterem ajtaján kiszűrődött a lámpafény. Mikor az ajtóhoz érünk én bepillantok és egyből ledermedek a látványtól! Egy nővér van bent,aki egy fekete zsákot igazgat az ágyon. Abban a zsákban van valaki! -jelentem ki magamban- Ha Virág lenne az, én nem tudom mit csinálnék. Nem élném túl, az biztos!
Lassan az ágy felé indulok, amitől a nővérke lefagyott. Kezem egyre csak remeg, ahogy közeledik a test felé. Nem tudom miért, de meg kell.néznem, hogy kit takar a sötét anyag. Drámai lassúsággal távolítom el a zacskót és amint meglátom az arcát, elszörnyedek! Virág az! Könnyek gyűlnek a szemembe és testem iszonyatos remegésbe kezd. Az orvos kezét a vállamra tette.

-Sajnálom. A kisasszony életét nem tudtuk megmenteni. Hajnalban a szíve felmondta a szolgálatot.
-De... de... NEEEEEEEEEE!!!!!!! -üvöltve rogyok a földre.
A külvilág zajai egyre halkabbak lettek....
-NEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!! -üvöltöm.
-Hol vagyok? Ez csak egy rossz álom volt! -fújom ki a levegőt megkönnyebbültségemben és szememet végig jártatom a kihalt, sötét kórházi folyosón. Elzsibbadt testrészeimet kinyújtóztatom és lassú léptékkel az "INTENZÍV" feliratú kórteremben nagy ablakához sétálok. Ott van. Szerencsére ott van! Ebben a pillanatban az ajtó kinyílik és egy orvos lép ki rajta. Ő az, aki segített amikor ide hoztuk szegény Virágot.
-Elnézést doktor úr, hogy van? -lépek oda hozzá és fejemmel az üveg felé biccentek.
-Ön a kisasszony hozzátartozója? -mered rám komoly tekintettel.
-I... igen. -kicsit megrémülve válaszolok.
-Leülne kérem? -mutatott az előbbi alvóhelyem felé.
Percekig nézegette lapjait, aztán megszólalt.
-Van egy jó és egy rossz hírem. Melyiket szeretné előbb hallani? -szegedi nekem a kérdést.
-A... -elgondolkodom- a jót.
-A kisasszony állapotát sikeresen stabilizáltuk és most altatásban van.
-És mi a rossz? -hangom meg remegett.
-Már most meg tudtuk állapítani, hogy a feje hátsó részére mért erős ütés következménye az amnézia.
-És milyen súlyos?
-Azt meg nem tudjuk. Lehet, hogy csak pár dologra nem fog emlékezni, vagy mindent elfelejt!
-Hogy érti az, hogy mindent? -kérdezek vissza.
-Úgy, hogy mindent. Se magára, se a szüleire. Senkire nem fog emlékezni! Ha ez be fog következik, akkor olyan helyekre kell elmenni vele, ahol valami fontos esemény volt. Az segít!
-Köszönöm. És mikor lehet bemenni hozzá? -teszem fel az utolsó kérdésem és üveges tekintettel meredek magam elé. "Mi lesz, ha nem emlékszik majd rám?" -teszem fel magamban a kérdést!
-Természetesen most is bemehet, de arra kérem, hogy ha felébred rögtön szóljon nekem! Ja, és ne mondjon neki semmit. Ne féljen, minden rendben lesz. -teszi kezét vallásra és bátorító szavakat mond.
Mielőtt belépnék a szobába felhívom a fiúkat, hogy bejöhetnek és meglátogathatják Virágot. A beszélgetés után telefonom a zsebemben landol és kezem a kilincsre fonódik. Lassan benyitok a halványzöld csempés szobába, ahol az ágyon megpillantom drága barátnőmet. Bőre a hófehér színt vette fel. Egy széket ágya mellé húzok és leülök rá. Percekig őt és a pittyegő műszereket bámulom felváltva. Kezét kezembe véve egy csókot lehelek rá.
-Virág, ha nem emlékeznél rám, abba belehalnék. Se a szüleidre, se Klaura, se a fiúkra és se rám nem emlékeznél. Ez szörnyű! -mondom lehajtott fejjel és egy könnycsepp cseppen kezére.
Arra leszek figyelmes, hogy a kezemet megszorítja valaki. Fejemet felkapva veszem észre, hogy Virág mocorogni kezd és gyönyörű kék szemeit rám szegezi. Kezét el engedve felpattanok ültemből és kirohanok a kórteremből. A recepcióhoz sietek, hogy értesítsem az orvost.

Telefonom gombját ismét meg nyomva konstallálom, hogy az orvos már egy órája bent van, de még mindig semmit nem tudunk. Igen tudunk,mert idő közben a többiek is megérkeztek. Mindenki nyúzott volt. A feszültség ott volt a levegőben. Klau és Zayn egymáshoz bújva, Liam Danielle - vel beszélgetett és a hármas csapat (Eleanor, Louis, Harry) meg egy kis kajáért ment el a büfébe. Én nem bírok magammal, fel-alá sétálgatok.

Újabb óra elteltével sem történt semmi. Harryék is visszaértek már, de én nem tudtam enni. Most egy falat se menne le a torkomon. Mocorgás hallatszott az ajtó felől és az orvos jelent meg. Oda siettem hozzá, hogy megtudjak valamit Virág állapotáról.
-Hogy van? -csak így letámadtam? Na nem baj!
-Teljes emlékezetvesztés! Beszéltem vele, most már tudja, hogy ki ő. Arra kérem önöket, -néz szét a többieken, akik idő közben körénk gyűltek- hogy maximum fel órát mondjanak és ne terheljék sok információval.
-Köszönjük doktor úr. -köszönte meg Harry, mert én már a szoba felé igyekeztem.
-Virág, szia. -szólaltam meg, amikor már mindenki bent volt a kis helységben.
-Én Niall vagyok. Ő itt a legjobb barátnőd, Klau. -mutatok a kisírt szemű lányra.
-És ők itt Harry, Louis, Zayn és Liam.
Kicsit megrémülve nézett végig a társaságon, de aztán megszólalt.
-Ömm... sziasztok. -és egy apró mosoly jelent meg szája sarkában.

I'm Sorry. :|

Hello skacok. Bocsi,hogy már rég óta nem hoztam új rész erre a blogomre,de nem tudtam mit írni. Most volt egy álmom és kitaláltam,hogy hogy lesz a folytatás :D Szóval holnap remélhetőleg meglesz az új rész! Most már nem foglak elhanyagolni titeket! Köszii :D <3
Addig is aki nem tudta,itt a másik blogom. Érdemes benézni.;) www.1dshesmine.blogspot.hu

13.rész Semmi jó

helló meghoztam az új rész...huhh gyorsan összejött az 5 komi:D annyi baj van,hogy eddig vannak meg a részek...nincs több....:/ ez nem azt jelenti,hogy abbahagyom,csak kell egy kis idő,hogy valami értelmeset írjak,szóval nem tudom,hogy mikor jön új rész,de igyekezni fogok!!!!!!! azért szeretném,hogy ~6 komi~ jöjjön össze.Puszi. (egy kis zeneajánló) http://www.youtube.com/watch?v=6_gsxao8qDk

Mikor feltápászkodtam a földről rögtön Virághoz mentem.A fiúk ott álltak körülötte...Liam telefonált...Harry a pulcsijával betakarta a mozdulatlan testet...Louis és Zayn Klaut próbálták nyugtatni,de ő csak Virág kezét szorongatva sírt.Zayn és Louis elhúzták Klaut,így én odaférhettem barátnőmhöz.Felém fordítottam testét és magamhoz szorítottam.Ragyogó kék szemeit most nem szegezte rám,bőre olyan volt,mint egy sokat használt póló...kifakult.Igaz még pár napja ismerjük egymást,de nem tudnám elképzelni az életem nélküle.

Egy kezet éreztem a vállamon...
-Fiatalember engedjen oda-egy mentős volt.
Nem is hallottam a szirénát,meg semmit.Tovább szorítottam magamhoz,nem akartam,hogy elvegyék tőlem.
-Niall engedd el,csak a munkájukat végzik.-Liam és Harry odébb rántott a mentősöktől.Feléjük fordultam,és megkértem őket,hogy vigyenek be a kórházba.Louis abban a pillanatban fékezett le a kocsijával mellettünk.Klau már Zayn ölében ült a kocsiban.Harry előre ült és Liam meg én hátra.Az út a kórházig csendben telt,csak az eső kopogott a szélvédőn.

A kórházba beérve a recepciós eligazított és az intenzív előtt várakoztunk.A folyosó kihalt volt.Lerogytunk a székekre és vártunk.Telt az idő és nem történt semmi.Arra lettem figyelmes,hogy a többiek összegyűlnek körülöttem.
-Niall gyere,menjünk haza.Pihenned kell!-szólt Liam.
Nem szóltam semmit,csak bámultam előre.Nagyot sóhajtottam és elindultak.Harry még rám terítette a pulcsiját,amit Virágra adott pár órája.
-Minden rendben lesz-súgta Klau a fülembe és adott egy puszit.
Az idő csak telt,és nem történt semmi.Se ki,se be nem ment senki.Éreztem,hogy a szemeim leragadnak.Túl fáradt vagyok...elaludtam...

Klau szemszöge:
Mikor hazaértünk mindenki felment a szobájába.Niall nélkül a fiúk nem voltak ugyan azok...nem nevettek...nem ugratták egymást...egy mosolyt se láttam az arcukon.Felmentem a szobámba és elmentem fürdeni.Inkább a zuhanykabinba mentem,nem volt hangulatom a kádban feküdni.Beléptem a fülkébe...bezártam az ajtót...és megengedtem a forró vizet.Úgy éreztem,hogy a sok teher eltávozik a testemből.

Arra lettem figyelmes,hogy a fülke ajtaja kinyílik és Zayn lép be rajta.Maga mögött bezárja a bepárásodott üvegajtót.Örültem a közelségének,de a szívem felgyorsult,mert nem láttam még teljesen meztelenül.Nem szólt semmit,hozzám sem ért.A fülke széléhez ment és nekidőlt.Kellett nekem a közelsége...odaléptem elé,szememet nem emeltem rá,csak fejemet a vállára hajtottam.Elég sokáig így voltunk és csak a víz csobogását és a levegővételét figyeltem.Zayn megfogta az állam,a fejemet felemelte és ragyogó szemeit az enyémbe fúrta.Arcomat megsimogatta és megcsókolt.Egyik kezét végigsimította a gerincem vonalán és belemarkolt a fenekembe.Másik kezét oldalamon simította végig,egészen addig,míg ujjával belém nem hatolt.Csókunk egy pillanatra sem szakadt meg.Ujját finoman mozgatta bennem,ezzel felizgatva engem.Számat elvettem az övéjéről és nyakát kezdtem apró csókokkal kényeztetni.Ezzel felizgatva őt!Nekitolt a kabin falának és csókolni kezdett.Combjaimat megfogta és csípőjére helyezte.Elzárta a vizet,kivitt a kabinból,és az ágyra finoman letett.Egymás szemébe néztünk és vártuk a másik reakcióját.Zayn szexin elmosolyodott,én meg beleharaptam alsó ajkamba.
-Klau,szeretnéd?-kérdezte halkan.
-Zayn,mindennél jobban,de...-zavarban éreztem magam-én még nem voltam fiúval...hahh...-sóhajtottam fel.
-Semmi baj...-simogatta meg az arcomat-nyugodtan bízd rám magad.
-Örülök,hogy te leszel nekem az első-suttogtam és megcsókoltam.

12.rész A támadóm (2)

Klau szemszöge:
"Nem kellett volna hagynom,hogy elmenjen."-sírtam a nappaliban.
-Sziasztok répácskáim!-nyílt az ajtó és üvöltött Louis.
Én csak ültem tovább a kanapén és sírtam.
-Klau mi van veled?És miért sírsz?-futott elém Zayn és megfogta a vállaimat.A fiúk is odagyűltek körém.
-Klau...hol van Virág?-kérdezte halkan Niall.
-Nem tudom...elfutott és...már ezerszer kerestem,de nem veszi föl.-nyögtem össze-vissza a szavakat.
-MI?...És miért,és hova,merre,és miért?-emelte fel a hangját Niall.
Odanyújtottam a laptopomat és a cikket mutatta a kijelző.
-Ideges lett a cikk miatt...elfutott az esőben...a park irányába.
-Ez nem a te hibád,mindent megtettél amit lehetett.-húzott magához Zayn-hívni próbáltad már?
-Igen,de nem veszi föl!-tört ki megint belőlem a sírás.
-Próbáljátok meg ti is!-kiabált a fiúkra Niall,a telefonját a füléhez tartva-nem veszi föl!-sírt már ő is.

-Nyugi haver,megtaláljuk.-tette Liam a kezét a szőke srác vállára.
-Induljunk megkeresni-pattant fel a kanapéról Harry.
-Rendben,de váljunk szét,mindenki a park felé induljon,más-más útvonalon.-mondta Louis.
-Én is veletek megyek!-mondtam és könnyeimet letöröltem az arcomról.
-Akkor te velem jössz-fogta meg Zayn a kezem és rám mosolygott.
-Mindig hívjuk egymást.mondta Niall és elkezdett abba az irányba futni,amerre Virág elindult.
"Szerelem telepátia"-gondoltam magamban.Mi  is szét váltunk,és nekiindultunk megkeresni drága barátnőmet.

Niall szemszöge:
"Remélem nincs semmi bajod csak nem vagy hajlandó felvenni a telefont"-mondtam magamban.Gondolkozásomat a telefonom csörgése zavarta meg...Virág,,,édes istenem.
-Istenem Virág,jól vagy?Én...-kezdtem volna mondandómat,de belevágott.
-Segíts,mert megöl...Gábor...-Lihegett és hallottam,hogy fut.
-De most hol vagy?-kezdtem el rohanni,bár még nem tudtam merre.
-A...park felé...a belváros felől...siess...
-Mindjárt ott vagyok.-és kinyomtam.
Tárcsáztam Zayn,aki beszélt a többiekkel,hogy ő van legközelebb hozzám,és siet amennyire tud.Mint.ha lelassult volna az idő...zuhogott az eső,és bármennyire siettem is,nem bírtam gyors lenni.Átfutottam a parkon és a belváros felőli bejárathoz igyekeztem.A távolban két alakot láttam.Mikor már közelebb voltam Virágot pillantottam meg,és egy srácot,aki megpofozta és Virág a földre zuhant.A tehetetlen testbe belerúgott...ami már nem mozog ezután.
-Takarodj te állat-kiáltottam és azzal a lendülettel egy jobb horgot küldtem Gábor felé.Sajnos nem vagyok olyan erős,mint gondoltam...Gábor visszaütött,és én meg szembetaláltam magam a járdával.Ekkor érkezett meg Zayn,aki bal horoggal földre küldte Gábort.A többiek kicsivel Zaynnék után érkeztek hozzánk,és nézték,hogy az a rohadék elfut.Kellő távolságban megállt,visszafordult és üvöltötte:
-Még megfizetsz...örökre megkeserítem az életed.
...

11.rész A támadóm (1)

Helló mindenki....huhh elég hamar összegyűltek a komik.Ennek nagyon örülök.Itt lenne a rész,de nagyon hosszú lett,ezért kettészedtem.!!!!!5 komi után hozom a másik felét!!!!!
-Ne aggódj szívem,nem kell félni.-szólalt meg az illető.
-Gábor...te vagy az?
-Öröm újra látni téged!-fejét megvilágította a fény,és farkas szerű fogait kivillantotta.Ige,Gábor volt...akitől nagyon tartottam.
-Eressz el,de azonnal!-próbáltam kiszabadulni erős fogásából.
-Hahahahahahaha...-röhögött,de olyan módon,hogy remegni kezdtem.-nem úszod meg ezt most,nem fejeztük be amit elkezdtünk.
-Azonnal engedj el...SEGÍTSÉG!...-kiabáltam amennyire tudtam.
-Fogd be te kis ringyó.-és azzal a lendülettel megpofozott.Ez a pillanat volt,amikor megbántam,hogy túl reagáltam azt a cikket.Ez nem játék,vagy küzdök az életemért,vagy ki tudja mit csinál velem ez az állat.Egy könnycsepp folyt végig az arcomon,és tekintetem felemeltem,hogy szembenézhessek ezzel az őrülttel.Gábor végigsimította az arcomat és megcsókolt.Nem az a csók volt,mint amit mindig kaptam tőle.Ugyan olyan erőszakos és vad volt,mint a Gólyatáborban."Virág ha most nem cselekszel,meg is halhatsz!"-parancsolt rám a belső énem.Minden erőmmel megrúgtam a férfiasságát,elérve ezzel,hogy engedett szorításán,a földre esett és szabad utat kaptam a menekülésre.Futottam mint az őrült,Telefonom gyorsan előkaptam és Niallt tárcsáztam...
-Istenem Virág,jól vagy?Én...-folytatta volna,de belevágtam a mondandójába.
-Segíts...mert megöl...Gábor...
-De,most hol vagy?-hallottam,hogy liheg..."biztos fut".
-A...park felé...a belváros felől...siess...
-Mindjárt ott vagyok...-és kinyomta a telefont.
Már a parkhoz vezető úton voltam,lehetett látni a parkot.Nem tudom,hogy figyelmetlenségből,vagy valaki miatt,de elestem.A legrosszabb történt...Gábor volt az...elgáncsolt!Pólómnál fogva felrántotta földről és szorította két karomat.
-Ez nem volt jó ötlet!-és akkora pofont adott,hogy a földre zuhantam."Kész...ennyi volt...feladom!Semmi esélyem"..."Szeretlek Niall"-suttogtam.Éreztem egy éles fájdalmat a gyomromban és fejem Gábor felé fordítottam.
-Takarodj te állat!-kiabálta egy ismerős hang.Ekkor láttam meg a hang tulajdonosát,Niallt.Egy jobb horoggal kínálta meg Gábort,de Gábor erősebbnek bizonyult,így visszaütött,és Niall a földre esett.Ekkor hallottam meg több embert,akik egyre csak közeledtek...futottak...Zaynt láttam meg,aki egy bal horoggal támadta Gábort,és sikeres is lett,mert Gábor a földre esett.Állkapcsát visszarakta és elfutott.
-Még megfizetsz...örökre megkeserítem az életed...-üvöltött vissza nekem.Ekkor volt az a pillanat,amikor összeomlottam teljesen.Szemeimet becsuktam és nem hallottam már semmit.

Közérdekű :D

Helló Srácok!Csak azért írok,mert csináltam egy másik blogot,és szeretném ezt megosztani veletek.;)
http://1dshesmine.blogspot.hu/
Ez lenne az,még ma felteszem az első részt!!!Na Puszii...Virikéém xx <3

10.rész Most lett elegem...

Virág szemszöge:
Reggel arra keltem,hogy valaki lökdösi a vállam.Elég nyűgös vagyok reggelente,és ez most sem volt másként.Szemeimet kinyitottam és láttam,hogy a nap nem süt.Hallottam,hogy esik..."fasza"-mondtam magamban.Klau keltegetett,ha ezt lehet annak nevezni.Elég idegesnek látszott.A laptopja a kezében volt".Itt valami gond van."-gondoltam magamban.Mikor magamhoz tértem szólni akartam,de nem engedte
-Ezt nézd.-és belenyomta a képembe a kütyüt.
-Mi a szar?
Egy cikk volt,képekkel mellékelve.

                                          "A híres fiúbanda tagjai közül újabb két ember foglalt.

                                          Niall Horan és Zayn Malik új barátnőikkel,és a többi 

                                          One Direction taggal töltötték a tegnap délutánjukat.

                                          Sajnáljuk azokat a rajongókat akiknek most szívük 

                                          romokban van (és vannak egy páran).Kíváncsian

                                          várjuk mikor jelentik be új kis üdvöskéiket,és a 

                                          rajongók hogy reagálnak erre."

-Hát ezt nem hiszem el,mi a szart képzelnek magukról?-kezdtem el üvöltözni.

-Hé Virág,ez csak egy cikk,ne foglalkozz vele.-próbált nyugtatni Klau...kevés sikerrel!

-Nem,ezt nem lehet csak úgy elfogadni.Mi vagyunk a szemetek,hogy járunk a fiúkkal?Én ezt nem bírom,nem fogok a fiúk és a rajongóik közé állni.A faszom tele van...most telt be a pohár!-és kirohantam a szobából.

Le a lépcsőn,és ki a házból.A fiúk dedikáláson voltak,nagy szerencsémre.Klau próbált megállítani,üvöltött utánnam,de nem érdekelt.Könnyeim utat törtek.

Kint szakadt az eső,és én csak futottam...futottam minél messzebb a tinik nagy kedvenceik házától.Kicsit hülyén nézhettem ki,egy rövidgatya és egy bő póló volt rajtam.Lassan már csurom vizes lettem,de nem érdekelt.Az idegállapotom romokban.Mikor már nem volt erőm tovább futni,megálltam.Egy parkban találtam magam,nem volt ott senki.Az egyik fa tövébe leültem és sírtam.Az idő is olyan volt,mint a lelkem...zuhogott az eső és villámokat szórt az ég.

Mikor már nem bírtam többet sírni előkaptam a telefonom és megnéztem,hogy kerestek-e.

Persze hogy kerestek!20 nem fogadott hívás,15 üzenet."Klau látom szólt a fiúknak".-mondtam hangosan,mert úgy sem volt a közelben senki.Nem érdekeltek a levelek.Kicsit visszagondoltam,hogy min is mentem keresztül eddig.Beugrott az eset Gáborral.Emlékszem,hogy mit mondott:

-Még nem fejeztük be,úgy is megtalállak te kis ribanc,és akkor megfizetsz!

Szavai beleégtek a szívembe.Ebben a pillanatban megrezzent a telefonom,egy üzenet rejtett számról.Megnéztem,mert tudom,hogy nem Klau és nem is a fiúk lehetnek azok.Mikor elolvastam a szívem egy pillanatra megállt.

"Örülök,hogy újra látlak.Nem gondoltam,hogy egy kis törékeny virágszál ilyen időben egy parkban üldögél."

Kicsit megijedtem,nem tudtam ki szórakozik velem.Körbenéztem,de nem láttam senkit.Inkább elindultam és futottam megint amíg csak tudtam......

Egy kis sikátor részbe befordultam és leültem a földre.Kicsit bealudhattam,mert már csak a lámpák fénye világított.Fölálltam,és kiindultam az utcára.A sikátorban teljesen sötét volt.Zajt hallottam,és egy macska ugrott elém.Annyira megijedtem,hogy felsikítottam.Most már,hogy a szívbaj rám jött begyorsítottam.Minél előbb ki akartam érni ebből a sikátorból.Valaki megragadta a karom és neki lökött a falnak.Nagyon fájt,egy erőszakos állat lehetett.Annyi volt a gond,hogy nem láttam az arcát.Pont úgy állt,hogy a beszűrődő lámpafény  nem érte el az arcát.Bal vállamat nekitolta a falnak,jobb csuklómat meg szorította.Mikor megszólalt rögtön felismertem.....

OMG ~ Díjat kaptam !

Helló emberkék! Most nem az új részt hozom,hanem az majd ez után...;)

Na szóval kapott a blog egy díjat (az 1.-et),és ezt szeretném megosztani veletek.:D

1.) Tedd ki a képet!

2.) Köszönd meg annak,akitől kaptad!

3.) Írj 10 dolgot magadról!

4.) Küldd tovább a díjat!

5.) Szólj mindenkinek a díjról!

1.) Kitettem.

2.) Köszönöm Vívs - nek,akitől kaptam a díjat!Már azon gondolkoztam,hogy abbahagyom a történetet,mert úgy se érdekli senkit,de rájöttem,hogy nem hagyhatom abba.Szóval köszönöm!:D

3.)

-15 vagyok

-nincs tesóm

-kedvenc színem a kék

-Budapesten lakom

-van 3 macskám :3

-az álmom,hogy kiköltözzek Londonba

-szingli vagyok

-szeretnék találkozni az 1D-val

-4 éve kajakozom

-legjobb barátnőm neve: Klau <3

4.) A díjat nekik küldöm:

Zoé

Dalmii

@_hugi

Pannus_xx

Blogerina :)

Emma.*
5.) Azon vagyok....

9.rész London

Helló emberek.Bocsi megint,hogy csak most hozok kérsz,de nyaralni voltam.Többet nem is szövegelek,inkább itt a rész.Remélem tetszik,és kommentet kérnék!!!!
-3 komment és hozom az új részt-


*A kaja után


Zayn szemszöge:
-"Isteni volt a reggeli,és ma lesz a randink."-gondoltam.
Reggeli után mindenki átöltözött,és gyalog indultunk neki London nevezetességeinek.

Big Ben

                                                                         
                                                                       Buckingham palota

                                                                     London Eye

                                                                       Tower híd

Nagyon jól szórakoztunk...

*Ebédkor

Ebédelni a Nando's-ba mentünk,persze Niall kérésére.A törzshelyünkhöz vezettünk a lányokat és rendeltünk.Jó volt a hangulat,Niall meg szokás szerint minden maradékot bepusztított.Mikor végeztünk kicsit sétáltunk a közeli parkban.A csapat ezek után szétszéledt.Virág és Niall együtt mentek valahova.Harry,Louis és Liam hazamentek.Csak Klau meg én maradtunk.A parkban ültünk egy padon és beszélgettünk.Ránéztem az órámra és 19:45-öt mutatott.Szóltam Klaunak hogy induljunk.Volt egy kis csavar,a szemét bekötöttem egy kendővel.15 perc után elérkeztünk a titkos helyre.Levettem a kendőt és Klau szóhoz sem tudott jutni.

Egy domb tetején voltunk,ahonnan egész Londont lehetett látni.A fákon lámpások,egy asztal két személyre terítve.Kihúztam a széket Klaunak,leült és én vele szembe foglaltam helyet.
Hangulatos kis vacsora volt...az első randink...

-Zayn ez gyönyörű volt.És a csillagok olyan szépek ma este.-mondta Klau,mikor már egy pokrócon ültünk összebújva.
-A legszebb lánynak bármit.-suttogtam a fülébe.
-Zayn...én sajnálom a tegnap estét...gondoltam nem így képzelted.
-Ez nem a te hibád,de én teljes szívemből szeretlek!
Kibújt ölelésemből,felém fordult és tekintetét az enyémbe fúrta.Egyre közelebb kerültem hozzá.Kezemet a derekára tettem és megcsókoltam.Ajka édes volt,mint a méz.Mikor elváltak ajkaink egy szót súgott a fülembe..."SZERETLEK"!

*Este a nappaliban




Harry,Louis,Liam:
-Szerintetek mit csinálnak a többiek?-kérdezte Louis,a kanapéra leülve.
-Hát nem tudom.-huppant le mellé Harry.
-Srácok ti le vagytok maradva.-huppant le Liam Louis másik oldalára.
-MI?-mondta kórusban Harry és Louis.
-Zayn elvitte Klaut a "titkos helyre" egy hangulatos vacsorára,Niall meg nem árulta el.Szóval mind a kettő pár randizik.-mondta Liam.
-Óh a kis okostojás.-röhögött Louis.-Amúgy Harry neked is kéne találni egy csajt.
-Hahaha...Louis majd megoldom,oké?-mondta Harry.

*Eközben Niall és Virág




Niall szemszöbe:

A Temze partján sétáltunk.Olyan romantikus volt.Csak kéz a kézben.Az idő elég későre járt már.Az utcákat a lámpák fénye világította be.Csak mi sétáltunk az utcán.
-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam Virágot...
.....
Mikor hazaértünk már hajnali 1 volt.Ledobtuk a kabátunkat,a cipőket és elindultunk a szobámba.Már mindenki aludt,még Zayn is,aki ilyenkor még javában az interneten szokott lógni.Teljesen ki voltam ütve,pedig nem is ittam semmit.Rádőltem az ágyra és pár perc után már aludtam is.Csak egy puszit éreztem a homlokomon és se kép,se hang.
.....

8.rész Reggel

Helló mindenki! 
Nagyon sajnálom,hogy már régen hoztam az új részt,de nagyon zűrösek voltak a napjaim.:S
De megígérem,hogy mostantól nem lesznek ilyen hosszú kimaradások!!!;)
Meg szeretnék kérni mindenki,hogy hagyjon megjegyzést,mert ez így elég szar (már boccs),és nem tudom ,hogy van-e értelme folytatni...
Előre is köszi annak aki ezt megteszi nekem,és olvassa a blogot.:D
Nahh de itt az új rész...jó olvasást.:3
Meg még annyi,hogy kicsit változtatok a blogon.:P




*Reggel


Virág szemszöge:
-"Elég jól telt az estém"...-gondolkoztam magamban.(nem gondolni semmi olyanra ;P)
Niall mellett feküdtem az ágyban,és öleltük egymást.
-"Olyan aranyosan alszik...nem akarom felkelteni,de már nagyon szomjas vagyok és le akarok menni"...-gondolkoztam tovább.
Finom öleléséből kibújtam,felvettem a mamuszomat és leindultam a konyhába.Nagy szerencsémre Niall nem kelt fel.Álmos fejjel leindultam,és megláttam Klaut.A nappaliban ült,és egy zenecsatornát nézett.Ez már szokásos nála,minden reggel ezt nézi.Odaköszöntem neki,és csak egy karlendítést kaptam válaszul.Utamat a konyha felé vettem.Találtam forrócsokit,és öntöttem magamnak.

-Klau kérsz forrócsokit?-üvöltöttem a nappali felé.
-Nem,,de köszi.-üvöltötte vissza.
-"Hát rendben".-gondoltam magamban.
Felültem a konyhapultra,és elkezdtem szürcsölgetni a forró folyadékot.Isteni jó ízű volt.Miután megittam elmostam a bögrét és elraktam.Ekkor Harry jött le a lépcsőn egy szál boxerben.

Elpirultam,és megkérdeztem.hogy ez nála szokás-e.
-Szia Harry...ömm te így szoktál aludni?
-Szia!Igen,de te elpirultáááál???!!!Mi van nem láttál még fiút boxerben?-gúnyolódott.
Szemeimbe könnyek gyűltek,arcomról lefagyott a mosoly és lehajtottam a fejem.
-Jujj bocsi,nem úgy gondoltam!Hülye vicc volt!Mekkora egy barom vagyok!-mondta és magához húzott.
Lehetett érezni rajta,hogy megbánta amit mondott.Szorított magához,mint ha az élete múlna rajt.Könnyeimet letöröltem és felnéztem rá.Kiötlöttem egy tervet és rávigyorogtam.
-Semmi baj Harold,de ezt most visszakapod.-mondtam még mindig vigyorogva.
Vágott egy értetlen fejet erre,én meg elkezdtem csikizni.Ő felemelt (amire nagyon nem számítottam),de nagyon nagy volt a lendület,ezért elestünk.Ahogy feleszméltem,hogy Harry alattam van,meg ijedtem és megkérdeztem jól van-e.Erre nem érkezett válasz,csak elkezdett csikizni.A röhögéstől majd meg fulladtam és visítoztam.Mikor mind ketten kellőképpen elfáradtunk Harry letette a fejét a konyhakőre,én meg fejemet mellkasára tettem,és így szuszogtunk.
...
Egy köhögésre lettem figyelmes...Klau és Lou állt a konyha ajtóban,elég mérges fejet vágva.Lou lányos hangon:
-Harold te megcsalsz egy lánnyal?-és sírást tettetve berohant a nappaliba.
Harry utána indult,de Klau megfogta a kezét és rá,aztán rám nézett.
-Virág nem kéne megcsalni Niallt!-mondta tök nyugodtan.
-De...mi nem!-nyögtem ki.
-Klau,én sosem venném el a tesóm csaját,még ha ennyire gyönyörű is.-itt rám kacsintott-De bocsi,most meg kell vigasztalnom a szerelmemet!-mondta és berohant a nappaliba.
Én csak álltam elpirulva,és Klau odalépett elém.
-Klau én sosem tudnám megcsalni Niallt!-motyogtam a földet vizsgálva.
-Elhiszem drága,bocsi hogy ezt feltételeztem!-és megölelt.
Kicsit el kezdtem pityeregni.Elkezdett korogni a gyomrom.
-Klau,csinálnál palacsintát?-mosolyogtam rá kérlelően.
-Persze!-és elkezdte keresni a hozzávalókat.

Én felindultam,hogy átöltözzek otthoniba.Még csak egy gatya volt rajta,amikor beléptem az ajtón.Meglátott,odajött hozzám és megcsókolt.Szenvedélyes volt a csókja.Átkulcsoltam a kezem a nyakánál,ő megfogta combjaimat.Csípőjére tette,és elindultunk az ágy felé.Finoman letett,és fölém hajolt.Elkezdte csókolgatni a nyakam,és haladt egyre lejjebb.Pólómat próbálta lehámozni rólam,de megállítottam:
-Niall,ezt nem most kéne!-sóhajtottam föl.
-De...na jó,igazad van.-sóhajtott ő is.
-Most hagyj készülődni kérlek.-felpattantam,és odamentem a szekrényemhez.
Levettem a pólómat,és megfordultam...
-Hát te?Azt hiszed előtted fogok öltözni?Na kifelé!
-Jó na,megyek már!-játszotta a durcás kisgyereket.
-Klau csinál palacsintát reggelire...övé a legfinomabb.-mondtam.
-Akkor rohanok...de siess,mert lehet hogy nekem már nem marad!-mondta ,kinyújtotta a nyelvét és kiment.

Niallen volt egy szürke Jack Wills-es gatya és egy fehér póló.Én elcsórtam a másik gatyáját,ami ugyan így szürke és hozzá egy sötétkék hosszú ujjú pólót.Hajamat összefogtam.Tettem fel egy kis alapozót,és rohantam le reggelizni.

7.rész Váratlanul....

Bocsi srácok,hogy rég óta nem írtam,de nem tudtam nagyon gépközelben lenni.....versenyek,még a jegyek javítása....szóval sajnálom,de most már fogok jelentkezni :D és ezért ma lehet hogy felteszek még 1 részt ;)

Zayn szemszöge:
-Ezt gyorsan elintézte a kisgyerek! - gondoltam magamban.Remélem,hogy mihamarabb kettesben tudok lenni Klauval,és akkor elmondom neki mit érzek iránta.Kaja után meg a nappaliban filmeztünk egy kicsit.Az óra már 11-et mutatott,mikor elkezdtek fogyni az emberek.Mindenki elment a saját szobájába,persze Virág Niallel alszik.Klau a vendégszobába költözött,ami szerencsémre az én szobám mellett van.Bevonultam a szobámba,lefürödtem,fogat mostam és átöltöztem.Leültem az ágyra,és laptopoztam egy kicsit.Felnéztem Facebookra,Twitterre.Úgy éjfél fele kopogást hallottam.Kinyitottam az ajtót és nagy örömömre Klau állt előttem.A "pizsijáben" volt,ami egy francia bugyiból és egy spagettipántos felsőből állt.
-Ömm....szia...zavarok?-kérdezte mamuszára pillantva.
-De hogy is!Örülök,hogy itt vagy!Gyere be.
Gyorsan összecsuktam a laptopomat,és az asztalra tettem.Klau leült az ágyam szélére,én meg mellé.Nagyon jót beszélgettünk,de már későre járt az idő.Már vagy 3 perce csöndben ültünk egymással szemben.Én csak figyeltem őt.

Olyan gyönyörű volt.Vártam,hogy mikor néz fel rám.Végre rám nézett szép csoki barna szemeivel.A levegő egyre forróbb volt,és kezdtem közeledni felé.Ő csak nézett,és nem moccant.Végül elértem a száját és megcsókoltam.Nem bírtam magammal,és egyre hevesebben csókoltam.Kívántam....nem máskor...most,AZONNAL!Hátradöntöttem az ágyon,és fölé hajoltam.Egyik kezemmel magamat támasztottam,másik kezemmel meg pólójához nyúltam.Ujjam elérte hasát,de ekkor megragadta kezemet,és ellökött magától.Értetlenül néztem rá,ő meg felhúzta a térdeit és elkezdett sírni."Hogy lehettem ekkora barom?Liam direkt figyelmeztetett,de én nem bírtam magammal!"
-Klau kérlek bocsáss meg,csak annyira megbolondított a szépséged és nem bírtam uralkozni magamon.
-Figyu Zayn,ez túl gyors nekem.-mondta Klau.
-Megtudnánk beszélni ezt holnap egy vacsora mellett?-beugrott ez az ötlet.
-Ez most egy randi meghívás?-pirult el.
-Ömm...igen.-mosolyogtam.
-Rendben akkor holnap este.-egyezett bele.-De most megyek lefekszem,későre jár már az idő.
-Jahh....igen,persze.Mennyél csak.
Azzal megindult az ajtó felé,és már lépett volna ki rajta,de megragadtam a csuklóját.
-Jó éjt,és még egyszer bocsi.-mondtam megbánóan.
-Jó éjt,és felejtsük el.-és egy puszit nyomott az arcomra.
Becsuktam az ajtót,és befeküdtem az ágyba.Sokáig nem jött álom a szememre és csak a plafont bámultam.Csak azon agyaltam,hogy holnap hova vigyem Klaut és mi lesz köztünk.Kb. egy fél órát fent voltam még,és utána elaludtam....

6.rész Kialakulóban

Helló gyerekek!v
Bocsi,hogy nem voltam csak nagyon sok dolgom volt!!!!:S
Igyekszem felrakni mi hamarabb a részeket!
És köszi a visszajelzéseket!;D
Nah nem írok többet,itt a rész.....

Niall szemszöge:

- Szegény Virág,felmegyek hozzá! - mondtam magamban.
Felmentem az emeletre,és a vendégszoba elött megtorpantam.Haboztam egy kicsit,de bekopogtam.
- Ki az? - hallottam Virágot,és a szipogást.
- Csak én vagyok az,Niall.Bemehetek?
Nem érkezett válasz,de egyszer csak az ajtó kinyílt.Szörnyü volt így látni.A kis sminke el volt kenödve,szemei pirosak voltak.
- Én nagyon sajnálom,nem tudhattuk.
Nem mondott semmir,csak megölelt.Olyan szorosan öleltem,amennyire tudtam.Láttam rajta,hogy ezzel tudok a legtöbbet segíteni.Felkaptam a kezembe,az ágyra tettem és mellé ültem.Belehúztam az ölembe,és annyira öleltem amennyire csak lehetett.Miután megnyugodott megtörölte a szemeit,és rám nézett.
- Köszönöm.... - mondta.
- Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam.
Nem akartam letámadni,de nem bírtam már ki,hogy ilyen állapotban látom.Gyengéd voltam,amennyire tudtam.Mikor ajkaink elváltak méllyen egymás szemébe néztünk.Teljes szívemböl szeretem.....

Virág szemszöge:

Nem akartam bunkó lenni és csak úgy elrohanni,de nem tehettem mást.Ez egy kényes téma nálam és nem akartam,hogy sírni lássanak.Becsaptam az ajtót és nekidöltem.Keztem lefele csúszni,mert már nem volt erö a lábaimban.Zokogtam,és az emlékképek csak úgy cikáztak az elmémben.A buli...Gábor...ahogy Klau a karjaiban tart.....Nem tudom mennyi ideje sírhattam,de kopogást hallottam.Niall volt az.Tisztára beleszerettem,és örültem,hogy ö jött fel hozzám.Lassan felálltam,és kinyitottam az ajtót.Ahogy meglátott elszörnyedt.Biztis ramatyul nézhettem ki.
- Én nagyon sajnálom,nem tudhattuk. - mondta.
Én nem bírtam ki,és karjaiba borultam.Ö is szorított magához.Nagyon jó érzés volt.Egyszer csak felkapott,és az ágy felé sétált velem.Letett,mellém ült és az ölébe húzott.Miután már nem bírtam többet sírni ránéztem,és hallkan ennyit mondtam:
- Köszönöm.....
- Szeretlek! - adta a választ és megcsókolt.
Meglepett ez a reakciója,de nem bántamBeleszerettem ebben a fél napban.A csókunk után síri csönd volt.Niall megtörte:
- Virág be kell valjak valamit,én nagyon.....
- Szeretlek.... - vágtam bele a szavába.
- Lennél a barátnöm? - kérdezte és vigyorgott közben.
- Ezer örömmel! - válaszoltam,és adtam egy puszit a szájára.
Felálltam az ágyról és a fürdö felé igyekeztem,de átölelte a derekamat,megfordított és megcsókolt.Miután elváltak ajkaink megint elindultam a fürdö felé.Rendbe szedtem magam,és addíg újdonsült barátom az ajtónak támaszkodva figyelte minden egyes mozdulatomat.Mikor kész lettem megálltam elötte,és a cipömet kezdtem vizslatni.
- Gyönyörü vagy.
- Mikor mondjuk el a többieknek? - néztem fel rá.
- Most rögtön! - megfogta a derekamat,közelebb húzott és megcsókoltUtánna elindultunk lefelé,és a konyhában találkoztunk a töbiekkel.Kezünk össze volt kulcsolva,és ezt mindenki kiszúrta.A fiúk elkezdtek "huuuuu"- zni,Klau meg a nyakunkba ugrott.Oda súgta Niallnek,hogy "vigyázz rá".Ezt én is hallottam és elmosolyodtam.Egymás mellé leültünk,és Niall kezét a combomra tette.Zaynt láttam,hogy ezt észrevette,Niall meg súgott neki valamit amitöl elkezdett vigyorogni.Elosztottuk a kaját,és elkezdtünk enni.......

Fontos!!!!

SZAVAZZATOK A FIÚKRA!!!!! :D
http://neon.hu/bravo_otto_kampanyolj

5.rész Fény derül pár apróságra...2.

-Klau szemszöge:

Mikor Zayn elengedett láttam a csillogást a szemében.(Tudni illik,hogy nekem ő a kedvencem és tisztára belé vagyok esve.)Erre most sokat segített (az ölelése.)
-Huhh...bocsi,na folytatom.A fiúk betörték az ajtót és pont időben érkeztünk.Gábor megkötözte Virágot és rajta feküdt.A fiúk lerángatták róla és,én meg felpofoztam.Utána rögtön kiszabadítottam Virágot.Szegény sírógörcsöt kapott és remegett.Onnanantól kezdve csak rám és Petire számíthatott.Meg a ti zenétekre!Csak titeket Hallgatott minden áldott nap.Ti segítettetek neki talpra állni!Senki előtt nem nyílt meg azóta,csak most előttetek!Még pasija sem volt az eset óta.
-Klau,de ugye nem történt meg az...-kérdezte Niall.
-Nem...szerencsére!
-Még szerencse!-mondta Niall és kifújta a levegőt.
-Figyu srácok köszönök mindent,de nem kajálhatnánk,mert egész nap nem ettem semmit.-mondtam.
-De persze,rendelek a Nando's-ból,oké?-mondta Harry.
-Okééééé-ujjongott Niall.
Erre mindenki nevetni kezdett.Nem bírtam ki,és leszólítottam Niallt,Jól gondoltam,mert bejön neki Virág.Niall felment Virághoz,hogy beszéljen vele.Eközben a nappaliban Liam és Zayn beszélgettek:
-Tetszik neked a csaj,ugye?-kérdezte Liam.
-Persze,teljesen megbabonázott,olyan jó fej,és az alakja-mondta Zayn,közben vigyorgott.
-De azért ne legyen az,hogy holnap reggel az ágyadban találom,oké?-váltott komolyra Liam.
-De hogy is!Hogy feltételezhetsz ilyet rólam?-értetlenkedett.
-Ismerlek haver!-elkezdtek nevetni és lepacsiztak.
Harry már megrendelte a kaját és hamarosan ki fogják hozni.Én addig kimentem a konyhába és próbáltam valami üdítőt keresni.Zayn szerencsére kijött és segített.Annyira megtetszett nekem Zayn,de félek,hogy ő is így érez-e irántam.

4.rész Fény derül pár apróságra...

Louis nekem szegezte a répáját és ezt kérdezte:
-Virág,és hogy állsz a répákkal?-húzkodta szemöldökeit.
Leharaptam a répa elejét és lenyeltem.
-Az a rossz hírem,hogy imádom!-mondtam kacéran.
Louis visszahúzta a répáját,megvizsgálta és szorosan megölelt.
-Te vagy az én emberem.-ujjongott.
Mind elkezdtünk röhögni,de volt még egy kérdés.
Virág bocsi,hogy megkérdezem,de van pasid?-kérdezte Harry.
Niall rögtön felfigyelt és hülyén nézett Harryre,de Harry csak kacsintott egyet és elmosolyodott.Niall is vigyorgott és engem figyelt.Könnyek szöktek a szemembe és Klaura néztem.
-Bocsássatok meg...-mondtam rekedten és felfutottam a "szobámba".
Mindenki értetlenül nézett és Klaut figyelték.Klau megfogta a babzsákját (amin ült),és közelebb ült a fiúkhoz.
-Figyu srácok,ne haragudjatok Virágra,de ez kényes ügy.
-Mi történt?-érdeklődött Liam.
-Huhh....Virágnak nem jött össze nagyon a pasikkal.Az első pasija 14 évesen volt és megcsalta egy kurvával.Volt egy másik srác akivel nagyon jól elvoltak,de nem lett semmi.Ballagáson egy kenus sráccal Petivel jött össze.Kék szem;szőke,göndör fürtök...isteni volt a srác.Mikor Virág abba hagyta a kajakot Petivel szakítottak,de azóta a legjobb barátok és minden nap beszélnek.Gimiben meg jött Gábor.Nagyon összeillettek,de sok időbe telt,hogy összejöjjenek.A legszebb pár voltak,megtanította Virágot énekelni és gitározni,De kezdett eldurvulni a helyzet,mert gólyatáborban....-nagyot nyelt Klau-...majdnem megerőszakolta Virágot.
Mindenki ledöbbent.Most Zayn kérdezett:
-De mi történt,hogy történt?-akadozott a hangja.
-Nagy buli volt és mindenki piált.Virág is,de ő nem olyan,hogy berúg.Elindult a szobájába és Gábor követte.Én csak annyit láttam,hogy Gábor kiindul a tömegből.Összeszedtem pár fiút és elindultunk Virág szobája felé.Ami ott fogadott az szörnyű volt...-itt elkezdett sírni és Zayn felpattant,és megölelte jó szorosan.

3.rész A srácok

Csak annyit éreztem,hogy valami Csöpög az arcomra.Kinyitottam a szemem és felkiáltottam:

-Mi folyik itt??-nagy nevetés tört ki.

Mivel nem láttam még,mert túl erős volt a fény szememet összehúztam,és megpróbáltam kivenni a körülöttem lévő alakokat.Először is Klaut láttam meg kezében egy vizes ronggyal.

-Virág jól vagy,minden rendben??-sipákolt.

-Minden rendben,de...-itt elállt a szavam.

Körülöttem 5 fiú ült,nem is akárkik,hanem a(z) One Direction.Klauhoz fordúltam és csak annyit mondtam:

-Most álmodom??...csípj meg...áuucs...akkor ez valós!!!

A fiúk kicsit értetlenül néztem,de meg is értem őket,mert magyarul beszéltem.Klau segített feltápászkodni és a fiúk elkezdtek bemutatkozni:

-Szia,Zayn,Zayn Malik.-jött oda először Zayn.

-Szia,Liam Payne-Liam volt a második.

-Itt a sexi Harry Styles-Harry hülyült kicsit.

-Loouiis Tomlinsoon-ordított Louis és megölelt.

Nem álltam ki,a fülébe súgtam: "Szeretlek de pszt" és adtam egy puszit neki.Az utolsó Niall volt,de őt nem kellett bemutatni.De szomorú volt,ezért megkérdeztem mi baja.

-Én nem kapok puszit?-láttam rajta,hogy nagyon szomorú.

Én bevállalós csaj vagyok,ezért a puszit a szája sarkába adtam.Szemei csak úgy ragyogtak.Miután Louis magához vett egy kis répát leültünk a nappaliba,és elkezdtünk beszélgetni.A srácok meséltek magukról,bár Klauval nagy fanok vagyunk és sokat tudunk róluk,de voltak olyan sztorik is,amit senki se tudott.Miután meghallgattuk a meséket Klau mesél magáról.A közös dolgainkon nevettünk,és a fiúknak is tettszett.Aztán én következtem a mesélésben...Sok vicces sztorit mondtam,magamról is,de csak módjával.Nem akartam nagyon fényezni magam!!!Mikor úgy gondoltam ennyi elég,akkor a kérdéseket vártam.És voltam is....