Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!!!
Ki mit kapott, meséljetek???
Puszi: Viih :D
Klau szemszöge:
Szörnyű volt ez a nap! De miért pont Gábor? Miért őt jegyezte meg? Ránk miért nem emlékszik? Én ezt nem értem! A barátnőm nincs többé... .kezdtem el sírni.
- Hé Klau nyugi! -jön oda hozzám Zayn és a karjaiba zár.
- Nem lesz semmi baj. -suttog a fülembe.
- Nem lesz semmi baj? Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?! -bújok ki öleléséből és felállok.
- Nem kéne így felkapnod a vizet. -mondja.
- Neked meg nem kéne beleszólnod! Fogalmad sincs, hogy min megyek most keresztül! -emelem fel a hangomat.
-Szerintem Niallnek sokkal rosszabb, mint neked! -áll fel ő is és szinte már üvölt velem.
-Hogy mered? -és megpofozom.
Rezzenéstelen arccal áll velem szemben. Kezem nyoma vöröslik arcán. Szúrós tekintetét nehezen, de kiállom. Nem szól semmit. Fogja magát, ellép előlem és cigijét kezébe véve kimegy az erkélyre és becsapja maga után az üvegajtót. Én is teljesen dühös lettem, ezért kirohantam a szobából és becsaptam az ajtót. Sírva dőltem neki a falnak és egyre lejjebb kezdtem csúszni, míg el nem értem a földet. Valaki szólongatni kezdett és felemelt...
Zayn szemszöge:
Már az ötödik szál cigit szívom el, mióta kijöttem. Nem bírom. Nincs meg az a szeretet köztem és Klau között, ami az elején megvolt. Belátom nem kellett volna leüvöltenem... de akkor is. Niallnek is pont ugyan olyan szar, sőt még rosszabb is. Láttam a csillogást a szemében, amit még soha nem láttam, mióta ismerem. Sokat mesélt (Hollyról) és a képek alapján nagyon szerethették egymást. De egyszerűen nem bírok a cigitől lenyugodni, valami erősebb kell. Visszasétálok a szobába, ahol nem találok senkit.Felveszem fekete bőrdzsekimet és elhagyom a házat. Egy taxit hívok és a legközelebbi buliba megyek. Kifizettem a sofőrt és elindulok a bejárat felé. Nagy a nyüzsgés , de látszik, hogy ez egy elit hely és nem engednek be bárkit. Könnyen bejutottam, mert felismertek és utamat rögtön a bárpulthoz vettem.
- Mit adhatok? -kérdezte egy eléggé kihívó ruhában levő lány a pult mögül.
- Valami jó erőset! -válaszoltam.
- Tessék. -tett le elém egy színes koktélt. Már nyúltam a pohárért, amikor megszólalt valaki mellettem.
- Az kicsit erős lesz. -mosolygott rám egy kb. korom béli csaj. Vakító mosolya és tejföl szőke haja volt. Megbabonáztak kék szemei.
- Ez kell most nekem! -mosolyogtam vissza és beleittam az italba. Igaza volt, tényleg nagyon erős. Éreztem, ahogy a fejembe száll az alkohol.
- Várjunk csak, te nem... -fogtam be a száját a mondat közepénél.
- De igen, én vagyok. -kacsintottam vissza.
- Nincs kedved ismerkedni? -kérdezem.
- De van. -és elindul az egyik fotelhez é egy eldugott helyen. Istenem azok a formás kis fenekek. Követtem őt...
Liam szemszöge:
Klaut a földön találtam Zayn szobája előtt. Próbáltam szólongatni, de nem válaszolt. Zokogott és nem volt magánál. Nem tehettem mást felvettem a karjaimba és bevittem a szobámba. Az ágyra letettem és jól betakargattam. Lementem a konyhába és csináltam egy jó meleg teát. Mire visszaértem elaludt. Olyan édesen aludt. Szegény nem tudom mi történt vele, de nagyon kivan. A könnycseppek rászáradtak az arcára. Mivel nem akarom felkelteni beültem a fotelba és laptopozni kezdtem. Már majdnem elaludtam, mikor Klau megszólalt.
- Liam, te vagy az?
- Igen, én. -sétálok oda hozzá és a teát odaadom neki.
- Köszönöm, de mi történt? -kérdezte és felült az ágyban.
- Ezt inkább tőled szeretném megtudni. Zayn szobája előtt találtalak meg a földön. Sírtál és nem válaszoltál, ezért behoztalak a szobámba és vagy 2 órát aludtál.
- Ó, jajj ne. -kezdett el megint sírni.
- Ne sírj kérlek, nem szeretem ha sírnak a közelemben. Meséld el ha akarod, hogy mi történt.
- Csúnyán összevesztem Zaynnel. És megpofoztam. Pedig nem akartam. -mesélte szipogva.
- De min vesztetek össze?
- Virágon. Teljesen ki vagyok, mert elvesztettem a barátnőmet és Zayn meg elkezdett magyarázni, hogy Niallnek sokkal rosszabb. És üvöltöztünk egymással én meg nem bírtam tovább és megpofoztam. Ő meg kiment az erkélyre cigizni és becsapta maga után az ajtót. Liam én nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom. Már nem érzek úgy iránta, mint ezelőtt.
- Ha már nincs meg az érzés, akkor nem szabad erőltetni. Le kéne ülnötök és megbeszélni a dolgokat.
- Ezt még átgondolom. Köszönöm, amit értem tettél.
- Nincs mit köszönni. örülök, hogy segíthettem. -azzal kimászott az ágyamból és elindult az ajtó felé. Én is mentem és becsuktam utána. Kopogtattak és Klau volt az. Furcsán néztem rá és már akartam kérdezni, hogy miért jött vissza, de akkor megcsókolt. Nem csókoltam vissza és ezt ő is észrevette. Villantott egy mosolyt és elment. Mit fog ehhez szólni Danielle...
Klau szemszöge:
Lesmároltam Liamet... huh, ez aztán szép. Szegényt nem kellett volna "bántanom" mert ugye ott van neki Danielle... De meguntam a jó kislány szerepét! Minden megváltozik! Kezdve a ma estével. Egy rohadt nagy buli és egy új pasi!
Szekrényemből egy elég kihívó ruhát kotrok elő és a legmagasabb magassarkúmat. Vörös rúzs, összeborzolt haj és fekete füstös smink. Kabátomat felkapom az előszobában és elhagyom a házat. Egy taxiba bepattanok és a legközelebbi szórakozóhelyhez visz a taxis.
Hamar beérve elvegyülök a tömegben és vadóc stílust veszek fel. Több száz ember bulizik ezen a helyen, szóval könnyű dolgom lesz. A bárpultnál letelepedtem és egy martinit kértem. A italomat megkapva megfordulok a széken és a tömeget kezdem el figyelni. Már az italomat megittam, amikor valaki megszólalt.
- Még egy italt a hölgynek. -mosolygott rám egy irtó vadító srác. Mint ha maga lett volna az ördög.
- Nagyon kedves.
- Egy ilyen bájos hölgynek bármit. -villantotta meg fogait.
- És szabad tudnom a neved? -kérdezte.
- Klaudia vagyok, de szólíts csak Diának.
- Dia lenne kedved táncolni velem és jobban megismerni egymást? -hajolt a fülemhez és édes, dörmögő hangon mondta.
- Persze, ezer örömmel.
- Akkor gyere. -fogta meg a derekam és elindultunk az egyik kanapé felé. Út közben megpillantottam egy ismerős arcot. Zayn egy kis kurvával volt egy eldugott helyen. Szóval szerinte is vége a kapcsolatunknak! Ennek örülök. Beléptem ismeretlen kísérőm elé és mélyen a szemébe néztem.
- Még a nevedet sem tudom.
- Mindenki csak Démonnak hív.
- És miért? -hajoltam közel hozzá.
- Komolyan meg akarod tudni? -mondta a fülembe és belemarkolt a fenekembe.
- Mindennél jobban. -és megcsókoltam. Persze rögtön visszacsókolt és a ruhám hátsó kivágott részénél elkezdett benyúlni és végigsimított gerincemen.
- Akarlak most, érted? -mondtam két csók között.
- Gyere fel hozzám... bebizonyítom, hogy egy démon vagyok. -mondta.
Azzal egy vadító este elé néztem, de még nem tudtam hogy mi fog történni ezek után.
