Helló gyerekek!v
Bocsi,hogy nem voltam csak nagyon sok dolgom volt!!!!:S
Igyekszem felrakni mi hamarabb a részeket!
És köszi a visszajelzéseket!;D
Nah nem írok többet,itt a rész.....
Niall szemszöge:
- Szegény Virág,felmegyek hozzá! - mondtam magamban.
Felmentem az emeletre,és a vendégszoba elött megtorpantam.Haboztam egy kicsit,de bekopogtam.
- Ki az? - hallottam Virágot,és a szipogást.
- Csak én vagyok az,Niall.Bemehetek?
Nem érkezett válasz,de egyszer csak az ajtó kinyílt.Szörnyü volt így látni.A kis sminke el volt kenödve,szemei pirosak voltak.
- Én nagyon sajnálom,nem tudhattuk.
Nem mondott semmir,csak megölelt.Olyan szorosan öleltem,amennyire tudtam.Láttam rajta,hogy ezzel tudok a legtöbbet segíteni.Felkaptam a kezembe,az ágyra tettem és mellé ültem.Belehúztam az ölembe,és annyira öleltem amennyire csak lehetett.Miután megnyugodott megtörölte a szemeit,és rám nézett.
- Köszönöm.... - mondta.
- Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam.
Nem akartam letámadni,de nem bírtam már ki,hogy ilyen állapotban látom.Gyengéd voltam,amennyire tudtam.Mikor ajkaink elváltak méllyen egymás szemébe néztünk.Teljes szívemböl szeretem.....
Virág szemszöge:
Nem akartam bunkó lenni és csak úgy elrohanni,de nem tehettem mást.Ez egy kényes téma nálam és nem akartam,hogy sírni lássanak.Becsaptam az ajtót és nekidöltem.Keztem lefele csúszni,mert már nem volt erö a lábaimban.Zokogtam,és az emlékképek csak úgy cikáztak az elmémben.A buli...Gábor...ahogy Klau a karjaiban tart.....Nem tudom mennyi ideje sírhattam,de kopogást hallottam.Niall volt az.Tisztára beleszerettem,és örültem,hogy ö jött fel hozzám.Lassan felálltam,és kinyitottam az ajtót.Ahogy meglátott elszörnyedt.Biztis ramatyul nézhettem ki.
- Én nagyon sajnálom,nem tudhattuk. - mondta.
Én nem bírtam ki,és karjaiba borultam.Ö is szorított magához.Nagyon jó érzés volt.Egyszer csak felkapott,és az ágy felé sétált velem.Letett,mellém ült és az ölébe húzott.Miután már nem bírtam többet sírni ránéztem,és hallkan ennyit mondtam:
- Köszönöm.....
- Szeretlek! - adta a választ és megcsókolt.
Meglepett ez a reakciója,de nem bántamBeleszerettem ebben a fél napban.A csókunk után síri csönd volt.Niall megtörte:
- Virág be kell valjak valamit,én nagyon.....
- Szeretlek.... - vágtam bele a szavába.
- Lennél a barátnöm? - kérdezte és vigyorgott közben.
- Ezer örömmel! - válaszoltam,és adtam egy puszit a szájára.
Felálltam az ágyról és a fürdö felé igyekeztem,de átölelte a derekamat,megfordított és megcsókolt.Miután elváltak ajkaink megint elindultam a fürdö felé.Rendbe szedtem magam,és addíg újdonsült barátom az ajtónak támaszkodva figyelte minden egyes mozdulatomat.Mikor kész lettem megálltam elötte,és a cipömet kezdtem vizslatni.
- Gyönyörü vagy.
- Mikor mondjuk el a többieknek? - néztem fel rá.
- Most rögtön! - megfogta a derekamat,közelebb húzott és megcsókoltUtánna elindultunk lefelé,és a konyhában találkoztunk a töbiekkel.Kezünk össze volt kulcsolva,és ezt mindenki kiszúrta.A fiúk elkezdtek "huuuuu"- zni,Klau meg a nyakunkba ugrott.Oda súgta Niallnek,hogy "vigyázz rá".Ezt én is hallottam és elmosolyodtam.Egymás mellé leültünk,és Niall kezét a combomra tette.Zaynt láttam,hogy ezt észrevette,Niall meg súgott neki valamit amitöl elkezdett vigyorogni.Elosztottuk a kaját,és elkezdtünk enni.......