Új élet

Üdvözlök mindenkit aki benézett!!!!!

Megérkezett az új rész. Ahogy a blog oldalán is láthatjátok megvannak az időközök, hogy kb. mikor hozok új rész. 

Jó olvasást és komizzatok kérlek... :D:D <3 

Viih x

One Direction - One Way Or Another (Teenage Kicks)

1 hét múlva
Virág szemszöge
Arra ébredtem, hogy valaki puszilgat. Szemeimet kinyitottam és Gábort láttam meg.
- Szia édes. Bocsi, hogy felkeltettelek, de nagyon jó híreim vannak.
- Nem baj. Mond csak. - ültem fel az ágyban.
- Az orvos azt mondta, hogy már ma elhagyhatod a kórházat, ha akarod. Csak majd vissza kell jönnöd megfigyelésekre. - mosolygott és megfogta a kezem.
- Ez nagyon jó hír. - ötletem meg.
- De akkor hová fogok menni? És még a cuccaim sincsenek itt. - szomorúan toltam el magamtól.
- Ne butáskodj! Velem jössz, nálam fogsz lakni és a cuccaidat már idehoztam. - mutatott a szoba sarkában lévő bőröndökre.
- Köszönöm. - tettem két kezemet arcára és megcsókoltam.
- Akkor készülődj össze és akár már most is mehetünk. Addig még beszélek a dokival.
Mikor elhagyta a kórtermet elkezdtem pakolászni. A kórházi ruhától is végre megszabadulhattam. Egy virágos felsőt vettem fel, farmer shorttal. Mikor már mindent elpakoltam, leültem az kanapéra és végignéztem magamon. Kezemen a csontjaim rettenetesen látszódtak. - ebből látszik, hogy nem ettem semmit a napokban. Gyorsan kikerestem egy fekete kardigánt. Felvettem, ezzel eltakarva karjaimat. Gábor Bellával tért vissza, akivel rögtön megöleltük egymást. - Sokat köszönhetek neki. Ő az egyetlen lány barátom. - Gábor kezét hátamra tette, amiből tudtam, hogy indulnunk kéne. Csomagjaimat megfogta, de egy táskát ki tudtam erőszakolni, hogy én is vigyek valamit. Bella kikísért minket a reakcióig, ott még pár papírt aláírtam, aztán elhagytuk az épületet, ahol utóbbi pár napomat töltöttem. Egy hete nem voltam már utcán, csak az ablakból figyeltem az embereket. Ahogy a nap fénye szemeimet megtalálta kicsit megszédültem. Gábor rögtön mögöttem termett és kezeit derekam köre fontam. - Jól vagy? - kérdésére csak bólintottam és tovább indultunk. Egy sötétített ablakú autó előtt álltunk meg. A csomagokat berakta hátra, amíg én beszálltam az anyós ülésre. Az út némán telt el, mert én kibámultam az ablakon, míg Gábor vezetett. A kocsi megállt. Több, emeletes tégla ház sorakozott egymás mellett. Kiszálltunk a kocsiból és a cuccaimat kezünkbe vettük. Egy egy emeletes házhoz sétáltunk. Nagyon szolid kis ház volt - magas sövény körbe és egy kapu velünk szemben. Miután bementünk a kapun a bejárati ajtó előtt megálltunk.
- Készen állsz? - fordult hátra Gábor, aki eddig elől vezetett.
- Azt hiszem. - motyogtam bizonytalanul.
- Hé. Minden rendben lesz, oké?! Itt állsz az új életed kapujában. Hát rajta, fedezd fel. - bátorító szavai után megcsókolt.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - mondtam mellkasának. Megfordultam és kinyitottam az ajtót. Átléptem a küszöböt, egyben az új életem küszöbét is.


Louis szemszöge:
Egyre csak rosszabbodik a helyzet. Már egy hete próbálunk bejutni a kórházba, vagy legalább csak valamit megtudni Virág állapotáról, de semmi. Zayn és Klau szakítása is betett. Niall és Zayn teljesen kivannak és elhagyták magukat. Most is itt ülnek a nappaliban. Síri csönd van az egész házban. Zayn doboz számra szívja el a cigiket, mint most is. Niall meg régóta nem evett. A furcsa az, hogy Liam-nek is van valami baja, csal nem tudok rájönni, hogy mi.
- Elég. Én ezt már nem bírom. Mindenki kap 10 percet, hogy rendbe hozza magát és itt találkozunk. - olyan hévvel pattantam fel, hogy majdnem felborult a fővel, nem mellesleg Harry ijedtében kiejtette a kezéből a telefont - ami kisebb puffanással a szőnyegen landolt.
- Én nem megyek. - jelentette ki Zayn és beleszívott egy nagyot a cigarettájába.
- Szerintem meg igen. - léptem elé és idegesen felrántottam a kanapéról.
- Nem. - fújta az arcomba az irtó büdös füstöt. Izmaim megfeszültek cselekedete miatt és még jobban szorítottam pólóját nyakánál, ő pedig ugyan olyan unott arccal nézett rám.
- Elég lesz! Nem kell a veszekedés! Zayn kérlek gyere és készülődjünk. - furakodott közénk Niall - amin nagyon meglepődtem -, a kreol bőrű fiút karon ragadta és elhúzta előlem. Szemeimmel végig követtem őket, ahogy elhagyják a nappalit és eltűnnek a lépcsőnél. Egy kéz nehezedett vállamra - amihez pár másodperc múlva egy arc is társult - amitől kicsit megrezzentem.
- Majd inkább én vezetek, jó? - nézett komoly fejjel göndör hajú barátom.
- Nem. - jelentettem ki határozottan.


Aznap este
Virág szemszöge:

Az új szobámba pakoltam be egész nap. Már este volt, amikor végeztem. Befeküdtem az ágyba, de nem bírtam elaludni. Egész végig csak a plafont néztem. Már majdnem éjfél volt, amikor átmentem Gáborhoz. Megálltam az ajtaja előtt és bekopogtam.
- Gyere. - hallatszódott a hangja az ajtó túloldaláról.
- Szia. - köszöntem.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte. Az ágyban feküdt és a TV-t nézte.
- Nem. - csuktam be az ajtót.
- Gyere, feküdj be mellém. Filmezhetünk vagy beszélgethetünk. Már ha akarsz..- ezzel elindultam felé.
- Nekem az is jó, ha melletted feküdhetek. - bújtam be mellé az ágyba. Miután elhelyezkedtem, felé fordultam és kezemmel megérintettem csupasz mellkasát.
- Szabad? - pirultam el.
- Persze te kis butus. - simított végig karomon.
- Olyan jó meleg vagy. - suttogtam. Hirtelen fölém kerekedett és az ágyhoz préselt; két kezével a fejem mellett megtámaszkodott.
- Örülök, hogy újra együtt vagyon. Vigyázni fogok rád. Soha többé nem vehet el tőlem senki.
- Gábor, én tartozom köszönettel, hogy a rossz emberektől megmentettél. Köszönöm. - kezeim közé fogtam arcát és visszafeküdt mellém. Fejemet mellkasára hajtottam és így aludtunk el.

Reggel a hasamon ébredtem, és Gábor nem volt mellettem. Kimásztam az ágyból és lementem a földszintre. A konyhából hangokat hallottam, ezért oda vettem az irányt. Gábor éppen valamin ütyködött, nagyon bele volt merülve. Mögé lopóztam és csípőjét átöleltem.
- Jó reggelt. - mondtam boldogan.
- Édes rám hoztad a frászt. - fordult meg és felemelt. Elkezdett pörgetni a levegőben.
- Neeee... - sikítottam. Felültetett a konyhapultra, terpeszbe tette a lábaimat és közéjük állt. Nagy, meleg kezével benyúlt pólóm alá és csípőmre tette azokat.
- Régóta vagy fent? - kérdeztem.
- Hát már vagy egy órája. Nem volt szívem felkelteni, olyan aranyosan aludtál. Mint egy hercegnő.
- A te hercegnőd. - csókoltam meg. Nem szakadtunk el egymástól, egyre csak intenzívebb lett a csókunk. Gábor keze elindult fel a gerincemen. Ekkor valamiért bepánikoltam. Elfogott valami megmagyarázhatatlan érzés. Eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - nézett aggódva szemeimbe.
- Nem tudom. Valami furcsa érzés kapott el. Sajnálom. - lehajtott fejjel leugrottam a pultról és elindultam ki a konyhából. Gábor kezem után nyúlt és magához rántott. Nekicsapódtam mellkasának és felnéztem rá.
- Nincs semmi baj. Gyere együnk. Nagy nap a mai. - mosolyogva nézett le rám.
- Ezt hogy érted? Mi van ma?
- Meglepetés. - puszilta meg a homlokom és az asztal felé húzott.

A belvárosban egy hatalmas ház előtt parkoltunk le. Hatalmas üvegablakairól a fény visszatükröződött. Kézen fogva elindultunk be.
- Ülj le oda, addig én elintézek mindent - mutatott a fotelek felé Gábor.
- Oké. - mosolyogtam.

Gábor szemszöge:
- Szia Em. - köszöntem a recepciósnak.
- Ő Gábor. Jó újra látni. Mi járatban? - emelgette szemöldökét. Mióta láttam nem változott, ugyan olyan megkívánni való. Gömbölyded idomait még a kezemben érzem.
- Most nem azért jöttem. Alex-et keresem.
- Kár. Alex a harmadikon van. 115-ös ajtó. - szomorodott el.
- Hé, holnap reggel szabad vagyok. Találkozhatnánk ha gondolod.
- Gyere ide reggel 8-ra. - tolt elém egy rózsaszín kis papír.
- Ott leszek. Szia szépségem.


Virág szemszöge:

Míg Gábor elment, leültem egy fotelbe. A halvány kék falon - ami szemben volt velem - rengeteg kép lógott. Különféle emberekről készült fotók voltak. Az összes lány gyönyörűen nézett ki. Szomorúan pillantottam végig magamon, hogy én sosem leszek ilyen. Sajnos nem vagyok olyan szép, mint ők. Nem értem minek hozott ide Gábor. Bambulásomból ő szakított ki, hogy indulunk. Lifttel felmentünk a harmadik emeletre és a 115-ös számmal ellátott ajtón bementünk.
- Szia Alex. - köszönt egy magas, vörös hajú fiúnak. Gábor biztos rég óta ismeri.
- Szevasz haver. Hogy s mint? - fogott kezet Gáborral.
- Bemutatom a barátnőmet, Virágot.
- Üdvözöllek gyönyörűséges. - csókolta meg kézfejemet.
- És mi járatban? - fordult újra Gábor felé. Gábor súgott neki valamit, amin elmosolyodott és valakinek szólt a telefonján keresztül.
- Most ide menj be kérlek és hagyd a lányokat, hagy végeztek dolgukat. - tolt be egy ajtón Alex.
- De...

Mint utólag kiderült, egy fotózáson vettem részt. Alex néha utasítgatott, hogy mit tegyek, aztán már magamtól mozogtam a fényképező előtt. Nagyon jól éreztem magam - mint az igazi modellek. Miután vége lett a fotózásnak elmentem átöltözni. A lányok - akik csinálták a hajam és a sminkem - már nem voltak bent, amikor beléptem az öltözőbe. Megszabadultam a ruháktól és felvettem a saját kényelmes ruháimat. Amikor pólómat vettem fel, bőröm egy idegen érintéstől libabőrös lett.
- Kár, hogy ezek a fránya ruhák eltakarják a testedet. - hallottam meg egy ismerős hangot a fülemnél. Tettét egy újabb követte, lerántotta rólam a pólóm. Ledermedve álltam háttal neki.
- Na mi van? Ne mond azt, hogy ez nem tetszik neked. - csókokat kezdett nyomni a kulcscsontomra.
- Megnémultál kicsim? - fordított szembe magával.
- Ne félj tőlem. Csak játszunk egy kicsit. - magához húzott és megcsókolt. Mohón falta ajkaimat. Minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magam és megszabaduljak szorításából. Ütni kezdtem, ahol csak értem.
- Mi van cica? Egy igazi vadmacska vagy? Így még izgalmasabb lesz. - kapott csuklóm után és megszorította azt.
- Alex engedj el! - ennyit bírtam kinyögni. Remegett mindenem és az ájulás kerülgetett.
-Azt már nem. Egy ilyen jó alkalmat elszalasztani vétek lenne. - hirtelen fejével nyakamhoz közelített és beleharapott a bőrömbe.
- Alex ez fáj. Segítség. - sikítottam amennyire csak tudtam. Hangom megremegett. Az ajtó kivágódott és Gábor jelent meg. Egy pillanat alatt arca elkomorodott és az erei a nyakán kidudorodtak.
- Mi folyik itt? -kérdezte idegesen és elindult felénk.
- Haver csak játszottunk egy kicsit. - "engedett el" Alex - vagy is ellökött és ha Gábor nem kap el, a földre zuhanok.
- Ezt majd még lerendezzük és most takarodj. - félelmetes volt, ahogy Gábor ráordított Alex-re. Abból a nyugodt fiúból most kitört az állat. Alex elhagyta a szobából.
- Gyere ide. -vont karjaiba Gábor.
- Köszönöm. - suttogtam.
- Gyorsan öltözz és elmegyünk. - felvettem a pólómat a földről és magamra vettem.
- Gábor és nem bírok menni. Rosszul érzem magam. - fordultam szembe vele. Térdeim még mindig remegtek. Arra emlékszem, hogy felkapott a karjaiba és betett a kocsiba. És az az elszánt tekintet...


Apró csókokat éreztem nyakamon. Szemeim kipattantak az ijedtségtől - bár feleslegesen, mert Gábor volt az.
- Kicsim hogy érzed magad? - kérdezte.
- Gábor mi történt délelőtt? Mond, hogy csak egy rossz álom volt.
- Sajnos megtörtént. Ha emlékszel elmondanád, hogy mit csinált az az állat?
- Letépte a pólómat. Elkezdett fogdosni és csókolgatni. Gábor én úgy féltem. - könnyeim utat törtek maguknak, testem rázkódott.
- Gyere ide. - húzott magához.
- Elfelejtetem veled ezt az egészet. - szólalt meg kicsivel később.
- Hogy? - kaptam fel a fejem. Nem szólalt meg, csak megcsókolt. Lassan eldöntött az ágyon és fölém hajolt. Keze pólóm alatt elindult felfelé a gerincemen. Csókokkal hintette be államtól nyakamig a bőrt. Megint az a furcsa érzés kerített hatalmába. Szemeimet behunytam és bevillantak képek. A képekből cselekmény lett. Egy bulit láttam. Ott voltam Én, Gábor és Klau. És Gábor... Szemeim újra kipattantak. Kimásztam Gábor alól és futni kezdtem. A szobámba futottam és kulcsra zártam az ajtót. Könnyeim megint folyni kezdtek lefelé arcomon és hátammal az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre. Nem tudom mi volt ez az előbb. Ezek a bevillanó képek, ijesztő.
- Virág jól vagy? Mi a baj? - hallottam meg Gábort az ajtó mögül.
- Virág hallod amit mondok? - emelte fel a hangját és már dörömbölt az ajtón.
- Ha nem nyitod ki, esküszöm bemegyek. - szinte már üvöltött. Elmásztam az ajtótól. Gábor berúgta az ajtót, ami hangos csapódással nekivágódott a falnak. Észre vett és leült elém a földre. Megtartotta a távolságot. Térdeimet felhúztam és fejemet ráhajtottam.
- Sajnálom. - simított végig karomon.
- Gábor kérlek most hagyj magamra. - mondtam alig hallhatóan.
- Rendben. Reggel találkozunk. Jó éjt. - megpuszilta a hajamat és kiment a szobából. Bemásztam az ágyba és megpróbáltam elaludni. Egész éjjel csak forgolódtam. Gáboron és a bevillanó képeken rágódtam. Nem értettem mi az összefüggés.

Reggel nyúzottan másztam le az emeletről. Az egész ház csöndes volt - amit furcsáltam. A hűtőn találtam egy levelet. Gábor írta:

Jó reggelt édes!

Remélem jól aludtál. Csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom a tegnap történteket.

Amíg nem vagyok otthon, nyugodtan körbe nézhetsz a kertbe. Úgy se voltál még ott. Csak annyit kérek, hogy semmi esetre ne nagyd el a házat vagy a kertet. 

Sietek haza.

Gábor x

Tényleg, még nem is voltam a kertben. Fölmentem és rendbe szedtem magam. A nappaliban lévő üvegajtón kimentem és a csodálatos hátsókert tárult elém. Szebbnél szebb növények, egy kis faház és egy medence. Leültem a medence pártjára és néztem, ahogy a nap sugarai csillognak a vízen. A londoni időjárást meghazudtoló meleg; napsütéses nap volt a mai. Elindultam a kert végébe, ahol nagy fák álltak. Az egész kertet bebarangoltam, amikor hallottam a kertkapu csapódását. Elbújtam a fal mellett - várva -, hogy az illető megkeressen.
- Virág, itt vagy? - hallottam meg Gábor hangját, ahogy kilépett az üvegajtón.
- Sziaaa. - ugrottam elé.
- Szia. - megfogott és megpörgetett a levegőben.
- Merre voltál? - kérdeztem, mikor már letett a földre.
- Volt egy kis elintézni valóm. Este buliba megyünk.
- Buliba? De nem nem ismerek senkit. - szomorodtam el.
- Nyugi, jó lesz. Kikapcsolódunk kicsit.
- Hát jó. - mosolyogtam és megöleltem.


Louis szemszöge:

Miután elmentünk és megreggeliztünk a Mekiben - bár ez nem volt reggelinek nevezhető - kitaláltam egy nagyon jó programot, hogy jobb legyen végre a hangulat. Kocsival a közeli gokart pályához vezettem. Ötletem tökéletes volt, mert majdnem az egész napot elhülyültük és végre Liam, Niall és még Zayn is mosolygott. Ezzel legalább kicsit javítani tudtam a lelki állapotukon - szerintem.
- Nagyon jó volt ez a mai nap, de éhen halok. - szólalt meg a kocsiban Niall. Ezen a mondatán mindenki hangos nevetésben tört ki.
- Akkor a Nando's jó lesz? - pillantottam Niall-re a visszapillantóból.
- Persze. - villantott egy 100 Watt-os mosolyt.
Mikor a parkolóban megálltam, Niall elsőként pattant ki a kocsiból és berohant a kajáldába.
- Utána megyünk, nehogy felvásárolja az egész választékot. - mosolygott Harry és Liammel elsiettek. Mi ketten Zaynnel maradtunk csak a kocsinál. Bezártam a kocsit és Zayn felé fordultam.
- Figyu Zayn. Bocsánat a reggeli viselkedésem miatt csal nagyon nyomasztó, hogy a testvéreimet így kell látnom.
- Inkább köszönettel tartozom, hogy felvidítottál. Hálás vagyok nekem, ha reggel nem rángatsz el, nem tudom mit csinálnék most. - ölelt meg.
- Minden jóra fog fordulni, meglátod. Itt vagyunk mi, a családod és Perrie. - veregettem meg a hátát.
- Igazad van. - mosolygott.
- Tényleg miért nem hívod fel Perrie-t? Biztos történt vele sok minden, mióta nem találkoztatok.
- Amint haza érünk, felhívom. De most menjünk, mert korog a gyomrom. - nevetett.
- Nekem is. - azzal mi is bementünk.