Zene:Give Me Love
Virág szemszöge:
Vagy fél órán át bent volt ez a kis csapat. Sokat meséltek nekem, de nem emlékeztem semmire. Elvileg a szőke srác a pasim, és Ők -vagy is az az öt fiú- egy banda. Valami One... nem tudom. "Szobám" ajtaja lassan nyílik ki és egy nővérke lép be rajta.
- Szia Virág. Én Bella vagyok, egy nővér. Ha kell valami, akkor szólj csak nyugodtan. Amint tudok, jövök. -mosolyog kedvesen rám a lány.
- Persze, köszönöm.
- Van kint még egy látogatód, behívhatom?
- Ömm... persze. -kíváncsi vagyok, hogy ki az.
- Rendben. Akkor, ha valamire szükséged van nyomd meg az 1-es gombot. -mutat a telefonra- További szép estét. -köszön el, kilép az ajtón és becsukja maga után azt. Rövid időn belül újra nyílik az ajtó és egy fiú jelenik meg a szobában. A megtestesült álom. Magas, barna hajú. Tökéletes testéhez finoman simul ruhája. Arca egy modellével vetekszik és azok a csodálatos szemek... egy pillanatra elveszek bennük. Lassan sétál ágyamhoz és egy széket mellém húzva ráül. Némán fürkésszük egymás arcát.
- Szia. -köszön.
- Szi... szia. -dadogok Ez nagyon ciki.
- Hogy vagy?
- Hát sokkal jobban érzem már magam, de elég fáradt vagyok. Bocsi, hogy megkérdezem de honnan ismerlek?
- Hát igen. Ez elég hosszú történet és nem szeretnélek fárasztani vele. -már állt fel a székről, de én utána nyúltam.
- Kérlek ne menj. Olyan egyedül érzem magam. Meséld el légyszi! -fogtam csuklóját, amitől egy kis szikra pattant a szívemben. Olyan ismerős. Ki kell derítenem, hogy ő kicsoda volt az életemben.
- Hát ha nagyon szeretnéd, de rögtön szólj, ha pihenni szeretnél. -mosolyogva ült vissza a székre.
- Hol is kezdjem? -töprengett.
- Mondjuk az elejéről? .mosolygok.
- Oké. Szóval Magyarországon születtél, és nincs tesód. Nagyon szereted az állatokat, minden hülyeségben benne vagy. Legjobb barátod vagyok én és Klau, aki az előbb bent volt. Csak...
- Csak?
- Hát... khm... hazudott neked. Egész életedben átvágott!
- Mi? Hogy?
- Mindig is utált engem és próbált távol tartani tőled. De mi szerettük egymást és nagyon nem nézte jó szemmel, hogy ő csak második. Így történt ez gólyatáborban is. Elmesélem, oké?
- Persze. -mint egy kisgyerek, úgy hallgattam "meséjét".
- Gólyatábor utolsó napján összejöttünk és este nagy buli volt. Volt pia is és elég jól szórakoztunk. Teljesen kiütöttük magunkat. Szóval... majd nem le is feküdtünk. De ne ijedj meg, mert mind a ketten akartuk. Csak megzavartak venne. Folytassam?
- Persze. Csak próbálom befogadni az információkat!
- Rendben. Szóval Klau berontott a szobámba kettő "szekrény" nagyságú gyerekkel. Elkezdett sikítozni, hogy megerőszakollak. A két fiú elrángatott onnan, téged meg Klau elragadott tőlem. Mindenféle hazugsággal telebeszélte a fejed és ellenem fordított. Mivel mindenki megutált nem tehettem mást és elköltöztem. Klau elérte az is, hogy mindenki elfordult tőlem és a szüleim is elveszítették a munkájukat! Ezért jutott a választás Angliára.
- Hát... nagyon sajnállak. De Klau olyan rendesnek tűnt és...
- Csak tűnt! -vágott a szavamba és láttam ahogy kezei ökölbe szorulnak.
- Kérlek ne idegeskedj. Nem tudom miért, de neked jobban hiszek, mint a többieknek. De mi közöm van ehhez a bandához? Híresek, és én tudtommal nem vagyok híresség!? -néztem mélyen a szemeibe.
- Amikor hétfőn ide jöttetek Klauval szó szerint összefutottatok Niall-val és ő elvitt a többi fiúhoz titeket.
- És tényleg valami köztem és Niall között?
- Hát jártatok, de egy cikk miatt ideges lettél és elrohantál a szakadó esőben és ide kerültél a kórházba.
- Áááhh... -ásítottam. -Értem.
- Úgy látom, hogy elég fáradt vagy. Akkor megyek, de még előtte valamit meg kell ígérned!
- És mi lenne az? -mosolyogtam rá és törökülésbe helyezkedtem.
- Meg kell ígérned, hogy ha Klau vagy a fiúk bejönnek hozzád úgy teszel, mint ha nem ismernéd őket. És ne beszélj rólam nekik. Meg próbáld meg elküldeni őket!
- Megígérem, de ez mire jó?
- Virág, ők rossz emberek és csak kihasználnak. Bízz bennem... kérlek.
- Rendben. Megígérem!
- Köszönöm. - kezei közé fogta arcomat.
- Én... -makogtam és hirtelen megcsókolt. Ez a csók eszméletlen volt. Nagyon jól esett és tényleg 100%-ig megbízom benne.
- Szeretlek. -mondta ki ezt a sokat jelentő szavacskát, miután ajkaink elváltak.
- Nem maradsz itt velem? Elférünk ketten is az ágyban. -feküdtem vissza és kihúzódtam a szélére.
- Sajnos nem maradhatok, de hamarosan hazaviszlek.
- Magadhoz? Veled fogok lakni?
- Igen, már ha szeretnél!
- Perszeeeeee.
- Ennek örülök, de most tényleg megyek. -egy csókot lehelt ajkaimra.
- De ha bármi van, akkor azt Bellával megbeszélheted! De csak vele!
- Rendben.
- Szia. Akkor holnap is bejövök. -köszönt el tőlem.
- Szia. Várlak.
Az aznap este felejthetetlen volt. Remélem a holnapom is ilyen gyönyörű lesz.
Gábor szemszöge:
Magam után becsukva a kórterem ajtaját találkozom Bellával.
- Szia szépségem. -gyorsan körbe pillantva megállapítom, hogy nem tartózkodik senki a folyosón ilyen késői órában és gyengéden megcsókolom.
- Hogy ment? -teszi fel a kérdését, miután ajkaink elváltak.
- Simán ment. Mindent elhitt és látszik rajta, hogy felismert. De persze nem úgy!
- Ennek örülök! Mindenben segítek neki. Holnap szerintem eljátszuk, hogy zaklatják a fiúk és elküldöm őket!
- Az tökéletes lesz! Amúgy szeretnéd, hogy megvárjalak? -mosolyogtam rá féloldalasan.
- Igen. Elmegyek átöltözni és utána hozzád vagy hozzám menjünk? -vette a célzásomat.
- Hozzám és teljes kényeztetésben lesz részed. -fonom kezeimet dereka közé, közelebb rántom magamhoz és nyakát kezdem csókokkal behinteni.
- Hééé... -tol el magától.
- Ezt tartogasd otthonra.
- Okés. A kórház előtt várlak.
- Sietek. -és elriszálta azokat a csinos kis popóit.
*2 órával később Gábornál*
- Ez csodálatos volt. -jelentette ki a mellettem fekvő Bella.- Kár, hogy ezt hanyagolnunk kell egy darabig. -simítok végig arcán.
- Én is bánom, de mit lehet tenni?! És Virággal hogy lesz? Mit fogtok csinálni?
- Ő csak egy kellék. Bepótoljuk azt, amit 4 éve nem tudtunk befejezni. és persze megkeserítem azoknak a nyálas fiúkáknak az életét. Főleg Niall kicsi szívét fogom így teljesen összetörni.
- Annyira gonosz vagy! -mászik rám és vadul megcsókol.
- Mi van, nem volt elég az előbb? -vigyorgok.
- Nem... Nagyon nem! -esik vadul az ajkaimnak.
- Ha ezt akarod... -fogom meg csípőjét.
- Aahhwww... -nyög miután egészben belé hatolok.
Az újabb orgazmus után álomra hajtjuk fejünket.
